Valamelyik nap azon agyaltam, hogy lehet, hogy mégis az ember a leginteligensebb faj ezen a bolygón. A többi élőlénynek szüksége van más élőlényekre, hogy ne szaporodjon túlságosan el, az ember viszont ez megoldja saját magának. Hiszen nincs szüksége arra, hogy egy ragadozó vadásszon rá, vadászunk mi egymásra, pusztítjuk mi egymást, nem kell segítség...
Az a helyzet, hogy első nekifutásra talán vicces is lehet, de nem az. Azt gondolni, hogy az emberiség örökké fog létezni, badarság, és persze azt sem szabad elfelejteni, hogy az emberi faj, a Föld történetének egy igen kis része csak. Máris magyarázom magamat! :)

Az egyik ismeretterjesztő fimben a kutató mögött egy bőszme nagy hegylánc húzódik, és mondja, hogy ezek a hegyek sokkal fiatalabbak, mint gondolnánk. Azt mondja, hogy 65 millió évvel ezelőtt keletkeztek. Tehát mégegyszer: 65 000 000 év. Azt hiszem Magyarországon az átlagéletkor 65 év. Arról már nem is beszélve, hogy fiatalnak számít. Mi 60M évhez az emberiség néhány ezer éve? Arról nem is beszélve, hogy a helyzet nagyjából a XX. században kezdett eldurvulni. Magyarul megmondva az emberiség csep a tengerben. Maximum pár száz év alatt kiirtjuk egymást (nagyon nagyon maximum szerintem), és az élet megy tovább.

Tehát jól ki van ez találva...éljük az életünket, aztán ki tudja!? Az is lehet, hogy holnap valamelyik barom villant egy szép nagyot, vagy becsapódik egy böszme nagy meteor, vagy kitör egy szupervulkán, vagy az új TBC járványt már nem tudjuk megfékezni, vagy sikerül elmenekülni egy másik bolygóra, ahol folytatjuk, amit itt abbahagytunk, vagy éppen nem történik semmi.

A lényeg, hogy a MINDENSÉGBEN úgy történnek a dolgok, ahogy történnie kell!