Szokták rám mondani. Azt, hogy antiszociális vagyok. Van is egy ilyen polóm (Tomcat powa), az egyik kedvencem. Nem azért, mert antiszociális vagyok. Megérne pár sort, hogy elemezzük, mi is az "antiszociálisság"...na ezt hogy is kell leírni helyesen? :)
Szóval azért szeretem viselni a polót (igen, azért poló, és nem póló, mert Tomcat motyója, gondoltam, így stílszerű), mert megbotránkoztatja az emberek egy részét. Másik részét megmosolyogtatja. Ezek jó dolgok. Mindig is szórakoztatott, ha emberek bagatell marhaságokon megbotránkoztak. Például nem is olyan régen, hosszú hajú fiú, férfiak, meg ilyen hülyeségek. Szórakoztatni meg mindig is szerettem a környezetemet. Ettől lesz valaki antiszociális?
Akik nem csak a pünkösdös postot olvasták, tudják, hogy utálom az embereket. Inkább úgy fogalmazok, hogy megutáltam őket. Besokaltam. Talán ez a helyes szóhasználat. Évek óta csak negatív tapasztalataim vannak. Munkahelyeken és a magánéletben is. Ez lehet, hogy az én hibám. Lehet, hogy nem lehet velem kijönni, vagy ha igen, rövid ideig, és csak keveseknek sikerül? Lehetséges.
Viszont azt veszem észre, hogy ez nem csak az én dolgom. Egyre inkább azt látom, hogy utáljuk egymást. Néha néha vannak kellemes pillanatok, de nem ez a jellemző. Mintha visszamentünk volna az időben. Mindenki gyanakszik a másikra. Nem tudhatod, ki kivel van, ki kicsoda valójában. Mindenki fúrja a másikat, egy szaros (néha szó szerint) ülőhely miatt ordenáré viták kerekednek...
Úgy érzem, elegünk van egymásból. mintha utálnánk egymást. Ha elmegyünk egymás mellett, akkor vagy feldöntjük egymást, vagy undorodva félrehúzódunk, nehogy hozzánk érjen...igaz? Mindenki magára ismert ugye?
Vajon miért is van ez? Hiszen én sem voltam mindig ilyen. A többi ember hangulata sem volt ilyen, emlékeim szerint. Ennyit változott volna a világ? Persze nem a világ változik, hanem mi változunk, és a világ tőlünk lesz más. Túl gyors. Túl gyorsan történnek a dolgok. Gondolom ez azért van, mert tudjuk, hogy egyszer mind megdöglünk.
Ahogyan írtam, felkészülünk a halálra. De mi van az élettel? Nem készíthet senki. Hogyan is készíthetne bárki is? Először talán tudni kellene hozzá, hogy mi is az élet, és persze tudni kellene élni.
A legfontosabb szerintem az lenne, hogy végre használjuk azt a kurva nagy intelligenciánkat. De mire? Ez a lényeg. Túl sokan vagyunk. Ez minden probléma forrása. Miért is? Azért, mert egyre kevesebb a hely. Egyre kevesebb a víz, az élelem. Egyre nagyobb a szakadék a gazdagok és a szegények között. Az összes javak 80%-át az emberiség 20%-a használja. Ez nagyon durva. Képzeld el! 100 forintot úgy osztunk el tíz ember között, hogy kettő kap 80 forintot, a maradék 20 forinton pedig osztozik 8 ember. Szerintem nem frankó. Főleg azért nem, mert azt mondjuk, hogy mindenkinek joga van az élethez. Mindenki egyenlőnek születik. Ha én annak idején 15 kilóméterrel nyugatabbra születek, most Ausztriában lennék bunkó bajor, sok sok euróval :)
Tehát sokan vagyunk, és zavarjuk egymást. Azt gondolom. Nem kell messzire menni, hogy belássuk. Itt volt a remek BKV sztrájk. Aki tehette, elhúzott a rákba a városból. Az a csend. Az a nyugalom. Pedig nyilván nem mindenki tehette meg, hogy lekoccoljon. Mennyivel élhetőbb lenne a bolygó, ha maximum fele ennyien lennénk. Hatmilliárd ember.
Érdekes, hogy többnyire ott vannak gecisokan, ahol a legkevésbé kellene. De miért is kell ennyi embernek születnie? Miért? Mert az tök jó? Értem én, fajfenntartó ösztönök diktálnak. Persze! Értem már! Ezért kell egy Etióp éhező családba 8 gyerek mellé még három. Érzi, hogy a 8 még kevés a fajfenntartáshoz. Ez még vicces is lehetne, de nem az! Abból a 8ból jó, ha kettő megéri a felnőtt kort. Sok gazdag családban meg jó, ha van egy gyerek, az is csak azért, hogy legyen kire hagyni a birodalmat. Semmiféle fajfenntartó ösztönzést nem éreznek, ez tuti. Ott van a sok fogyatékos, nyomorék, beteg ember. Miért? Tegye fel a kezét, aki szeretné nyomorékon leélni az életét. Azt a kibaszott orvostudományt miért nem arra használjuk, amire igazán kellene? X millió kozmetikai beavatkozást végeznek, meg hosszabbítják meg gyógyíthatatlan, vagy csak egyszerűen öreg emberek szenvedéseit(életnek nem nevezném), csak azért, mert joga van élni. Rengetegen adják tovább a hibás génjeiket például. Ezeket ki lehetne szűrni. Manapság képes rá az orvostudomány. tudom én, hogy korlátozottak a lehetőségek, de amit lehet, előzzünk meg. Ne engedjük, hogy össze-vissza szaporodjunk!
Nincs természetes ellenségünk. Csak saját magunk. Az a sok természeti katasztrófa(egyre több lesz, jobb lesz, ha gyúrunk rá) egyelőre nem öl meg annyi embert, amennyit kellene. A sok betegség sem. Egyelőre.
Ez olyan, mint amikor kellett suliban csinálni valami plusz munkát, és megkérdezte a tanár, hogy ki vállalja. Senki nem jelentkezett. Erre megmondta, hogy ha senki nem jelentkezik, akkor majd ő kijelöli. Jobb, ha mi választunk. Szóval egyelőre még mi mondhatjuk meg, hogyan szabályozzuk le magunkat. Hamarosan majd valaki, vagy valami más fogja eldönteni. Talán nem kellene megvárni, mert ott már reklamációnak nincs helye, és nincs load game sem.
Geci vagyok? Embereket akarok ölni? Dehogy! Éppen ellenkezőleg! Azt akarom, hogy ne szülessenek olyan gyerekek, akiknek nem szabad. Ne szülessenek gyerekek a kukába, meg árvaházakba. Ne szülessenek nyomorékok, fogyatékosok, satöbbi.
Ha már voltunk annyira intelligensek, hogy leigáztuk az egész bolygót(inkább mondjuk úgy, hogy addig basztunk, amíg túlságosan elszaporodtunk), akkor az ebből adódó problémákat is nekünk kell megoldani.
Nem kell félteni az élővilágot. Nem kell félteni a bolygót. Földtörténeti szempontból egy szempillantás, amit mi léteztünk eddig. Az evolúcióban is talán ha egy másodperce létezünk..és ha így folytatjuk, hamarosan a dínók elöl spurizhatunk az örök vadászmezőkön. Szóval megoldja Föld Anyánk, vagy Isten, vagy hívjuk bárhogy. Magunk miatt kellene aggódni. Az életünk rövid. ezek a változások nem érződnek egy ember élete alatt igazán drámaian(vagyis dehogynem, csak nem akarjuk észrevenni), a gyermekeink jövőjére meg szarunk. A lényeg, hogy nekünk legyen jó. De miért kell ehhez szaporodni? Senki nem akarja, hogy a gyerekének jó legyen?  Vagy mind1? Lesz, ami lesz, úgyis megdöglünk? De akkor miért félünk a haláltól? Porig aláz szeretteink halála.
Minden mindennel összefügg.