Egész héten a sztrájkra készültünk. Mindenki erről beszélt. BKV vs. autósok, utasok vs. BKV, autósok, utasok, sofőrök, meg mindenki. Mindenki hirtelen kurva okos lett. Így kell, meg úgy kell. Mindenki jobban tudja a másiknál. Mindenkinek van véleménye.
Ahol sok ember összejön, ott akadnak szemellenzős tahók, birkák, és egyéb állatfajok, erről már volt szó. Az a kevés ember, akivel kulturált eszmecserét lehetne folytatni, inkább csendben marad. Nem éri meg. Pedig közös a célunk elvileg. A butaság összekovácsolja az népet. A csordaszellem. Miért mindig a leghülyébbet követik? Nem értem.
Sietve hozzátenném, hogy egyre több értelmes gondolat lát napvilágot, de elveszik a barmok sűrű erdejében. Úgy legyen, ahogy a többség akarja. Szerintem is. Olyan nincs, hogy mindenkinek jó. Azért törekedjünk arra, hogy a legtöbbnek jó legyen. Az a baj, hogy ezen többség, akik jól egymásra találnak, nem a megoldást keresik.
Nagyon szomorú, ha egy operaénekes észreveszi, hogy már nem tud úgy énekelni, mint korábban. Az viszont még szomorúbb, ha nem veszi észre. Jó lenne, ha egy buta, szőke nő rájönne, hogy nem azért mondják rá, hogy buta, mert szőke, hanem mert tényleg buta. Persze minden relatív, és lehet, hogy az ő értékrendjének megfelelően nem is buta. Ezt elfogadom. Ettől függetlenül azért tarthatom a véleményem. Ez nem bántás. Akit ez megbánt, nyilván tisztában van a ténnyel, és zavarja is. Különben ez csak egy megállapítás. Azt mondja nekem valaki hogy hülye bunkó. Vajon miért mondja? Az voltam? Igen. Akkor ez egy tény. Nem voltam az? Akkor nem is fogja rám mondani. Bárcsak így lenne.
Valaki rám szól, hogy kössem be a cipőfűzőmet. Lenézek, és láss csodát, tényleg. Mi történik, ha naponta többször is mondják, hogy kössem be? Valamit nem jól csinálhatok. Meg kell tanulni cipőfűzőt kötni. Viszont csak az mondja, hogy kössem be, aki látja, hogy lóg. Azok, akik látják, még tanácsot is adhatnak, hogy ne kelljen folyton kötözgetni. Segíthetnek, hogy jól csináljam. Hülyeség?
Szóval autósok, motorosok, biciklisek, gyalogosok, utasok, és sofőrök, megkülönböztetett jelzéssel közlekedők, mind, ahányan vagyunk, tulajdonképpen ugyanazt szeretnénk. Az erőforrásaink nagy részét mégsem a közös célunk elérése érdekében vetjük latba. Bárki beláthatja, hogy ez butaság. Mégsem látja be mindenki. Az a kevés, aki tudja, hiába mondja, elvész a tömegben. Jó. Akkor maradjunk birkák, de ne feledjük, ha nincsen, aki vigyázzon a birkákra, baromi gyorsan felfalják a farkasok.
Szerencsére azért a sok hülyeség mellett megvannak az eszközeink, hogy változtatni tudjunk az arányokon. Vannak ún. főkolomposaink. Akikre sokan figyelnek. Akik véleménye meghatározó lehet. Ezek az emberek segíthetnek helyére tenni a dolgokat. Ilyen emberek például a Slágerrádió reggeli két műsorvezetője. Nagyon sokan hallgatják reggelente. Nagyon sokan szeretik őket. A véleményük meghatározó lehet tömegek véleményének formálásában. Akkor is, ha nem ismerjük el. Akkor is, ha nem tudatos. Nem állítom, hogy a műsor hallgatóinak nincs saját véleménye. Hatással van rá. Ez fontos. Éppen ezért nagyon oda kell figyelni, hogy mit mond bele a mikrofonba.
Ma reggel kollégám hozott be autóval. Az említett műsor szólt. Bochkor Gábor nehezményezte, hogy nem lehet a buszsávban közlekedni, pedig ma nem is járnak a buszok. A felvetés jó. Egy baráti társaságban. Azt nem tudom, hogy hányan hallgatják, de biztos, hogy sokan. Szerintem nem kellene beleültetni az emberek fülébe, hogy ott egy szabad buszsáv. Ez a szabály. Nem lehet ott közlekedni és pont. Még akkor sem helyénvaló felkiáltás, ha egyéb napokon - tehát amikor nincs sztrájk - senki nem közlekedne a buszsávban szabálytalanul.
Lehet felhozni érveket. El is hangzott. Az Erzsébet hídon jössz át Buda felé, napközben bedugul, és azt látod, néhány percenként elmegy melletted egy busz. Amíg nem ér oda a következő busz, simán elmehetnek ott az autósok. Ez igaz. Viszont, ha minden autós beállna a buszsávba, akkor az is ugyanúgy bedugulna, és a következő busz már nem tudna elmenni. Ezért van a buszsáv.
Az autóban ülők persze morognak, hogy időnként lépésben lehet csak haladni, de elfelejtik, hogy baromi sok ember izzad a tömött buszon. Nem olyan jó buli piros 7-el 45 percig utazni a körtérig. Nincs mindenhol buszsáv, de ahol van, legalább ott had menjen az a kurva busz.
Én is szívesebben ülnék egy kényelmes autóban, hallgatnám a rádiót, menne a klíma, nem zötykölődnék a koszos, büdös járatokon, ha megtehetném. Nem tehetem meg. Amíg nem tanulok meg repülni, marad a tömegközlekedés. (Amilyen a tömeg, olyan a tömegközlekedés is ugyebár.)
A közlekedésre ugyanúgy vonatkozik az a szabály, hogy a közös cél érdekében kellene cselekednünk. Ezt is, mint mindent, meg kell tanulni. A kompetens személyek segítsék a többieket. Emlékeztek? Az magyarázza meg, hogyan kell bekötni a cipőfűzőt, aki már bizonyította, hogy jól csinálja, ne az, aki helyett másvalaki teszi meg mindig. Amíg a Főpolgármester, a Miniszterelnök, és a többi, nagyhatalmú jóember úgy közlekedik, hogy lezárják a fél várost, és elöl hátul rendőrök kísérik, addig nem fogják tudni, milyen órákat izzadni egy dugóban. Természetesen nem kívánom, hogy villamossal döcögjenek a hivatalba, de talán kicsit átértékelnék a dolgokat, ha egyszer kipróbálnák.
Tessék példát mutatni. Ne a marakodás, meg a mellébeszélés legyen a példa. Emberek! Ne menjetek már birka módjára olyanok után, akik már rég elvesztették a hitelüket. Kedves közismert emberek, akik időnként sokakhoz szóltok, segítsetek helyrerakni a fejekben a dolgokat...
Ahol sok ember összejön, ott akadnak szemellenzős tahók, birkák, és egyéb állatfajok, erről már volt szó. Az a kevés ember, akivel kulturált eszmecserét lehetne folytatni, inkább csendben marad. Nem éri meg. Pedig közös a célunk elvileg. A butaság összekovácsolja az népet. A csordaszellem. Miért mindig a leghülyébbet követik? Nem értem.
Sietve hozzátenném, hogy egyre több értelmes gondolat lát napvilágot, de elveszik a barmok sűrű erdejében. Úgy legyen, ahogy a többség akarja. Szerintem is. Olyan nincs, hogy mindenkinek jó. Azért törekedjünk arra, hogy a legtöbbnek jó legyen. Az a baj, hogy ezen többség, akik jól egymásra találnak, nem a megoldást keresik.
Nagyon szomorú, ha egy operaénekes észreveszi, hogy már nem tud úgy énekelni, mint korábban. Az viszont még szomorúbb, ha nem veszi észre. Jó lenne, ha egy buta, szőke nő rájönne, hogy nem azért mondják rá, hogy buta, mert szőke, hanem mert tényleg buta. Persze minden relatív, és lehet, hogy az ő értékrendjének megfelelően nem is buta. Ezt elfogadom. Ettől függetlenül azért tarthatom a véleményem. Ez nem bántás. Akit ez megbánt, nyilván tisztában van a ténnyel, és zavarja is. Különben ez csak egy megállapítás. Azt mondja nekem valaki hogy hülye bunkó. Vajon miért mondja? Az voltam? Igen. Akkor ez egy tény. Nem voltam az? Akkor nem is fogja rám mondani. Bárcsak így lenne.
Valaki rám szól, hogy kössem be a cipőfűzőmet. Lenézek, és láss csodát, tényleg. Mi történik, ha naponta többször is mondják, hogy kössem be? Valamit nem jól csinálhatok. Meg kell tanulni cipőfűzőt kötni. Viszont csak az mondja, hogy kössem be, aki látja, hogy lóg. Azok, akik látják, még tanácsot is adhatnak, hogy ne kelljen folyton kötözgetni. Segíthetnek, hogy jól csináljam. Hülyeség?
Szóval autósok, motorosok, biciklisek, gyalogosok, utasok, és sofőrök, megkülönböztetett jelzéssel közlekedők, mind, ahányan vagyunk, tulajdonképpen ugyanazt szeretnénk. Az erőforrásaink nagy részét mégsem a közös célunk elérése érdekében vetjük latba. Bárki beláthatja, hogy ez butaság. Mégsem látja be mindenki. Az a kevés, aki tudja, hiába mondja, elvész a tömegben. Jó. Akkor maradjunk birkák, de ne feledjük, ha nincsen, aki vigyázzon a birkákra, baromi gyorsan felfalják a farkasok.
Szerencsére azért a sok hülyeség mellett megvannak az eszközeink, hogy változtatni tudjunk az arányokon. Vannak ún. főkolomposaink. Akikre sokan figyelnek. Akik véleménye meghatározó lehet. Ezek az emberek segíthetnek helyére tenni a dolgokat. Ilyen emberek például a Slágerrádió reggeli két műsorvezetője. Nagyon sokan hallgatják reggelente. Nagyon sokan szeretik őket. A véleményük meghatározó lehet tömegek véleményének formálásában. Akkor is, ha nem ismerjük el. Akkor is, ha nem tudatos. Nem állítom, hogy a műsor hallgatóinak nincs saját véleménye. Hatással van rá. Ez fontos. Éppen ezért nagyon oda kell figyelni, hogy mit mond bele a mikrofonba.
Ma reggel kollégám hozott be autóval. Az említett műsor szólt. Bochkor Gábor nehezményezte, hogy nem lehet a buszsávban közlekedni, pedig ma nem is járnak a buszok. A felvetés jó. Egy baráti társaságban. Azt nem tudom, hogy hányan hallgatják, de biztos, hogy sokan. Szerintem nem kellene beleültetni az emberek fülébe, hogy ott egy szabad buszsáv. Ez a szabály. Nem lehet ott közlekedni és pont. Még akkor sem helyénvaló felkiáltás, ha egyéb napokon - tehát amikor nincs sztrájk - senki nem közlekedne a buszsávban szabálytalanul.
Lehet felhozni érveket. El is hangzott. Az Erzsébet hídon jössz át Buda felé, napközben bedugul, és azt látod, néhány percenként elmegy melletted egy busz. Amíg nem ér oda a következő busz, simán elmehetnek ott az autósok. Ez igaz. Viszont, ha minden autós beállna a buszsávba, akkor az is ugyanúgy bedugulna, és a következő busz már nem tudna elmenni. Ezért van a buszsáv.
Az autóban ülők persze morognak, hogy időnként lépésben lehet csak haladni, de elfelejtik, hogy baromi sok ember izzad a tömött buszon. Nem olyan jó buli piros 7-el 45 percig utazni a körtérig. Nincs mindenhol buszsáv, de ahol van, legalább ott had menjen az a kurva busz.
Én is szívesebben ülnék egy kényelmes autóban, hallgatnám a rádiót, menne a klíma, nem zötykölődnék a koszos, büdös járatokon, ha megtehetném. Nem tehetem meg. Amíg nem tanulok meg repülni, marad a tömegközlekedés. (Amilyen a tömeg, olyan a tömegközlekedés is ugyebár.)
A közlekedésre ugyanúgy vonatkozik az a szabály, hogy a közös cél érdekében kellene cselekednünk. Ezt is, mint mindent, meg kell tanulni. A kompetens személyek segítsék a többieket. Emlékeztek? Az magyarázza meg, hogyan kell bekötni a cipőfűzőt, aki már bizonyította, hogy jól csinálja, ne az, aki helyett másvalaki teszi meg mindig. Amíg a Főpolgármester, a Miniszterelnök, és a többi, nagyhatalmú jóember úgy közlekedik, hogy lezárják a fél várost, és elöl hátul rendőrök kísérik, addig nem fogják tudni, milyen órákat izzadni egy dugóban. Természetesen nem kívánom, hogy villamossal döcögjenek a hivatalba, de talán kicsit átértékelnék a dolgokat, ha egyszer kipróbálnák.
Tessék példát mutatni. Ne a marakodás, meg a mellébeszélés legyen a példa. Emberek! Ne menjetek már birka módjára olyanok után, akik már rég elvesztették a hitelüket. Kedves közismert emberek, akik időnként sokakhoz szóltok, segítsetek helyrerakni a fejekben a dolgokat...
