Az Akela zenekarra vajon emlékszik-e valaki? Én nagyon szerettem őket. Valójában most is, csak nagyon ritkán hallgatom. De nem erről akarok beszélni.
Az egyik számukban volt: "Felkészültem a halálra, az életre nem készített senki!" Annak idején ezt nem nagyon értettem, mint sok mást se', de Katona Főnök László érti a dolgát, nagyon jó szövegeket ír(t).
Mostanság ezen elmélkedem. Honnan is lehet tudni, hogyan is kell élni? Nos, vannak velünk született képességek. Például, hogy ész nélkül keressük a cicit, és csecsszopózunk vala....jó dolog, hogy nem kell hirtelen megtanulni levegőt venni...
Aztán hogyan tovább? A szülők, és a többi felnőtt átadhatná a tudást, a tapasztalatokat, és mi annyival már előbbre lennénk. Ráadásul meg van a lehetőségünk, hogy akár több száz évre visszamenőleg is viszonylag hihető infókat találunk, amikből tanulhatunk. Ez miért nem működik? Úgy értem az ifjúság miért nem támaszkodik az idősebbektől kapott tanácsokra? Miért kell úja, és újra megszívni a dolgokat? Miért nem tudnak felkészíteni semmire?
Szerintem ennek az az oka, hogy túl gyorsan változnak a dolgok. Mire valamit megértünk, vagy megszoknánk, már minden más. Nem is kell messzire menni, ha csak arra gondolok, hogy az én életem alatt mennyi minden megváltozott...meg a fiatalok is nehéz tudják követni, pláne az idősebbek, akik már nehezebben változtatnak a szokásaikon.
A szülő hiába ugatja a hülye gyerekének, hogy mit, meg hogyan, nem érti, és amikor felnő, a saját gyereke sem fogja érteni. És ez nem azért van szerintem, mert ilyenek a gyerekek...
Más világ volt 20-30 éve, más világ volt 10 éve, és ki tudja mi lesz 20 év múlva? Hogyan készíted fel az életre a gyerekedet, ha te magad sem érted? Én legalábbis nem tudom.
Az egyik számukban volt: "Felkészültem a halálra, az életre nem készített senki!" Annak idején ezt nem nagyon értettem, mint sok mást se', de Katona Főnök László érti a dolgát, nagyon jó szövegeket ír(t).
Mostanság ezen elmélkedem. Honnan is lehet tudni, hogyan is kell élni? Nos, vannak velünk született képességek. Például, hogy ész nélkül keressük a cicit, és csecsszopózunk vala....jó dolog, hogy nem kell hirtelen megtanulni levegőt venni...
Aztán hogyan tovább? A szülők, és a többi felnőtt átadhatná a tudást, a tapasztalatokat, és mi annyival már előbbre lennénk. Ráadásul meg van a lehetőségünk, hogy akár több száz évre visszamenőleg is viszonylag hihető infókat találunk, amikből tanulhatunk. Ez miért nem működik? Úgy értem az ifjúság miért nem támaszkodik az idősebbektől kapott tanácsokra? Miért kell úja, és újra megszívni a dolgokat? Miért nem tudnak felkészíteni semmire?
Szerintem ennek az az oka, hogy túl gyorsan változnak a dolgok. Mire valamit megértünk, vagy megszoknánk, már minden más. Nem is kell messzire menni, ha csak arra gondolok, hogy az én életem alatt mennyi minden megváltozott...meg a fiatalok is nehéz tudják követni, pláne az idősebbek, akik már nehezebben változtatnak a szokásaikon.
A szülő hiába ugatja a hülye gyerekének, hogy mit, meg hogyan, nem érti, és amikor felnő, a saját gyereke sem fogja érteni. És ez nem azért van szerintem, mert ilyenek a gyerekek...
Más világ volt 20-30 éve, más világ volt 10 éve, és ki tudja mi lesz 20 év múlva? Hogyan készíted fel az életre a gyerekedet, ha te magad sem érted? Én legalábbis nem tudom.
