Elnézést kérek kedves olvasóimtól, hogy az elmúlt néhány napban nem készült újabb bejegyzés, de valahogy sikerült úgy kikapcsolnom, hogy nem lett volna miről írni. Nem mentem sehova, nem találkoztam senkivel, gyakorlatilag sikerült kizárni a külvilágot...hát nem nagyszerű? Szerintem az :)
Ah! És ma reggel megint kezdődik minden, nyomor a villamoson, büdös, bamba barmok gyülekezete... jól indult a napom, ugyanis ki kell írni a gázóra állását, valami hülye cetlire - éves leolvasás van.. tehát fontos, éves leolvasás, de ki lehet írni egy cetlire..kurva fontos lehet...ugyan jön ki a díjbeszedő munkatársa, de persze munkaidőben. Ezt valahogy nem értettem meg sosem, hiszen a legtöbben azért dolgoznak napközben. Jöhetne este nem? Ez korábban sem volt így- mostanság viszont egyre többen dolgoznak folyamatos műszakban, ami azt jelenti, hogy teljesen különböző időpontokban vannak otthon, tehát még kisebb a valószínüsége, hogy meg tudja oldani a lakó. Én megértem azt a részét, hogy a társaság nem akar egy raklap embert alkalmazni, hogy mindenki kívánsága szerint menjenek leolvasni, mert kurva sok lenne a bérköltség, amit persze a fogyasztó fizetne... -ugye? minden mindennel összefügg, akár tetszik, akár nem! Bárhogy is próbál(na) szervezkedni a szolgáltató, mindig lenne valaki, akinek úgy nem jó - nem lehet mindenkinek jót tenni a legjobb szándék ellenére sem, ez ilyen...
El is érkeztünk a problémához: hol is van az a bizonyos szándék? Tehát hol? Nem azt írtam, hogy nincsen, hanem kérdeztem, hogy hol? El tudom képzelni, hogy Interneten, a szolgáltató honlapján bejelölné a fogyasztó, hogy mikor lenne alkalmas az időpont...lenne egy naptár, és akkor ott a szabad időpontok közül lehetne választani. Manapság minden munkahelyen van internet, illetve egyre több háztartásban is, sokan járnak internetkávézókba, haver, ismerős, stb. Az idős emberek meg úgyis ráérnek...
A megoldások helyett lehet kifogásokat keresni, de mi a célszerű? Abban az esetben, ha valaki semmiképpen nem tudja megoldani az internetes bejelölést (2007- et írunk, emlékeztetőül), annak még mindig lenne lehetősége telefonon például. Ez csak egy hirtelen ötlet, és lehet, hogy csak engem zavar ez a dolog, de szerintem haladni kellene a korral, ha már úgyis majmoljuk azt a kurva 'nyugatot', akkor ne csak azt vegyük át, hogy kocsma helyett pub van, nem vásárolni megyünk, hanem shoppingolni, hanem például azt is, hogy a problémákra megoldást keresünk, ahelyett, hogy siránkoznánk, vagy legfőképpen próbálnánk megelőzni a dolgokat...
Ez a gázóra leolvasás dolog csak egy a sok közül, mindenfelé azt tapasztalom, hogy bár a naptárban valóban 2007 látható, a fejekben még a 30, 40, 50 évvel ezelőtti állapotok...
Változás csak lassan megy végbe - nagyon lassan. Idő kell, amíg az emberek megszokják az új dolgokat, ez ilyen. Az ember egy ilyen 'szerkezet'...a szokásainak rabja. A biológiánk ellen nem harcolhatunk sikeresen hosszútávon, de ne basszunk már ki saját magunkkal.. még a fiatalok is nehezen bírkóznak meg sokmindennel manapság, nem is beszelve az idősebbekről, de nem kell feltétlen öregnek lenni, sokszor én sem értek semmit, közeledve a harmadik X- hez...
És sajnos már közhely, hogy a változásokat a környezetünk sem tudja ilyen gyorsan követni, alkalmazkodni hozzá...
Egy kiadó vállalat főnökei azt próbálják megállapítani, miképpen fordulhatott elő, hogy egyik dolgozójuk öt napig halva ült az asztalánál anélkül, hogy bárki megkérdezte volna, hogy jól van-e? Az 51 éves George Turtlebaum, aki 30 évig korrektorként dolgozott egy new yorki cégnél, szívinfarktust kapott egy olyan úgynevezett "nyitott irodában", amit 23 másik dolgozóval osztott meg. Hétfőn csendben "elpatkolt", de ezt egészen szombat reggelig senki nem vette észre, amikor egy takarítómunkás megkérdezte tőle, hogy miért dolgozik még a hétvégén is. A főnöke, Elliot Wachiaski szerint: "George minden reggel az első volt, aki bejött, és az utolsó, aki távozott, tehát senki nem találta szokatlannak, hogy végig ugyanabban a testhelyzetben van, és nem csinál szinte semmit. Mindig elmerült a munkájában, és magánakvaló volt." A boncolás kimutatta, hogy már 5 napja halott volt, miután szívinfarktust szenvedett. Irónikus módon, George éppen orvosi szövegeket korrektúrázott, amikor meghalt.
Jótanács: Lehetőleg bökd meg a kollégáid oldalát időközönként.
Tanulság: NE DOLGOZZ TÚL KEMÉNYEN: ÚGYSEM VESZI ÉSZRE SENKI.
Ez kb. olyan, mint amikor nem veszi észre senki, hogy egy 14 éves lány fél éve terhes...számomra hihetetlen, és felfoghatatlan...láttam felnőtt nőt, aki 5 hónapos terhes volt, és csak utóbb derült ki, akkor semmi nem látszott rajta...de azt nekem ne mondja senki, hogy egy 14 éves lány szülei nem veszik észre a változásokat... az már egy másik dolog, hogy 14 évesen talán még nem kellene itt tartani, de ha már megtörtént...
Ennyire nincs időnk odafigyelni egymásra? Az ember társas lény, de elveszi minden időnket a pénzkeresés, de van ennek így értelme? Van értelme bármiért is küzdeni? Mi motiválja az embereket, hogy reggel felkeljenek és munkába menjenek? Szerintem leginkább a nagy büdös semmi. Azért teszik, mert megszokták. Már korábban írtam róla, de a törzsfejlődés nem állt meg a homo sapiens- nél, hanem 'fejlődünk' , a homo sapiens droidus a következő állomás, és ha körülnézek, már látom a megállót...
Ah! És ma reggel megint kezdődik minden, nyomor a villamoson, büdös, bamba barmok gyülekezete... jól indult a napom, ugyanis ki kell írni a gázóra állását, valami hülye cetlire - éves leolvasás van.. tehát fontos, éves leolvasás, de ki lehet írni egy cetlire..kurva fontos lehet...ugyan jön ki a díjbeszedő munkatársa, de persze munkaidőben. Ezt valahogy nem értettem meg sosem, hiszen a legtöbben azért dolgoznak napközben. Jöhetne este nem? Ez korábban sem volt így- mostanság viszont egyre többen dolgoznak folyamatos műszakban, ami azt jelenti, hogy teljesen különböző időpontokban vannak otthon, tehát még kisebb a valószínüsége, hogy meg tudja oldani a lakó. Én megértem azt a részét, hogy a társaság nem akar egy raklap embert alkalmazni, hogy mindenki kívánsága szerint menjenek leolvasni, mert kurva sok lenne a bérköltség, amit persze a fogyasztó fizetne... -ugye? minden mindennel összefügg, akár tetszik, akár nem! Bárhogy is próbál(na) szervezkedni a szolgáltató, mindig lenne valaki, akinek úgy nem jó - nem lehet mindenkinek jót tenni a legjobb szándék ellenére sem, ez ilyen...
El is érkeztünk a problémához: hol is van az a bizonyos szándék? Tehát hol? Nem azt írtam, hogy nincsen, hanem kérdeztem, hogy hol? El tudom képzelni, hogy Interneten, a szolgáltató honlapján bejelölné a fogyasztó, hogy mikor lenne alkalmas az időpont...lenne egy naptár, és akkor ott a szabad időpontok közül lehetne választani. Manapság minden munkahelyen van internet, illetve egyre több háztartásban is, sokan járnak internetkávézókba, haver, ismerős, stb. Az idős emberek meg úgyis ráérnek...
A megoldások helyett lehet kifogásokat keresni, de mi a célszerű? Abban az esetben, ha valaki semmiképpen nem tudja megoldani az internetes bejelölést (2007- et írunk, emlékeztetőül), annak még mindig lenne lehetősége telefonon például. Ez csak egy hirtelen ötlet, és lehet, hogy csak engem zavar ez a dolog, de szerintem haladni kellene a korral, ha már úgyis majmoljuk azt a kurva 'nyugatot', akkor ne csak azt vegyük át, hogy kocsma helyett pub van, nem vásárolni megyünk, hanem shoppingolni, hanem például azt is, hogy a problémákra megoldást keresünk, ahelyett, hogy siránkoznánk, vagy legfőképpen próbálnánk megelőzni a dolgokat...
Ez a gázóra leolvasás dolog csak egy a sok közül, mindenfelé azt tapasztalom, hogy bár a naptárban valóban 2007 látható, a fejekben még a 30, 40, 50 évvel ezelőtti állapotok...
Változás csak lassan megy végbe - nagyon lassan. Idő kell, amíg az emberek megszokják az új dolgokat, ez ilyen. Az ember egy ilyen 'szerkezet'...a szokásainak rabja. A biológiánk ellen nem harcolhatunk sikeresen hosszútávon, de ne basszunk már ki saját magunkkal.. még a fiatalok is nehezen bírkóznak meg sokmindennel manapság, nem is beszelve az idősebbekről, de nem kell feltétlen öregnek lenni, sokszor én sem értek semmit, közeledve a harmadik X- hez...
És sajnos már közhely, hogy a változásokat a környezetünk sem tudja ilyen gyorsan követni, alkalmazkodni hozzá...
Egy kiadó vállalat főnökei azt próbálják megállapítani, miképpen fordulhatott elő, hogy egyik dolgozójuk öt napig halva ült az asztalánál anélkül, hogy bárki megkérdezte volna, hogy jól van-e? Az 51 éves George Turtlebaum, aki 30 évig korrektorként dolgozott egy new yorki cégnél, szívinfarktust kapott egy olyan úgynevezett "nyitott irodában", amit 23 másik dolgozóval osztott meg. Hétfőn csendben "elpatkolt", de ezt egészen szombat reggelig senki nem vette észre, amikor egy takarítómunkás megkérdezte tőle, hogy miért dolgozik még a hétvégén is. A főnöke, Elliot Wachiaski szerint: "George minden reggel az első volt, aki bejött, és az utolsó, aki távozott, tehát senki nem találta szokatlannak, hogy végig ugyanabban a testhelyzetben van, és nem csinál szinte semmit. Mindig elmerült a munkájában, és magánakvaló volt." A boncolás kimutatta, hogy már 5 napja halott volt, miután szívinfarktust szenvedett. Irónikus módon, George éppen orvosi szövegeket korrektúrázott, amikor meghalt.
Jótanács: Lehetőleg bökd meg a kollégáid oldalát időközönként.
Tanulság: NE DOLGOZZ TÚL KEMÉNYEN: ÚGYSEM VESZI ÉSZRE SENKI.
Ez kb. olyan, mint amikor nem veszi észre senki, hogy egy 14 éves lány fél éve terhes...számomra hihetetlen, és felfoghatatlan...láttam felnőtt nőt, aki 5 hónapos terhes volt, és csak utóbb derült ki, akkor semmi nem látszott rajta...de azt nekem ne mondja senki, hogy egy 14 éves lány szülei nem veszik észre a változásokat... az már egy másik dolog, hogy 14 évesen talán még nem kellene itt tartani, de ha már megtörtént...
Ennyire nincs időnk odafigyelni egymásra? Az ember társas lény, de elveszi minden időnket a pénzkeresés, de van ennek így értelme? Van értelme bármiért is küzdeni? Mi motiválja az embereket, hogy reggel felkeljenek és munkába menjenek? Szerintem leginkább a nagy büdös semmi. Azért teszik, mert megszokták. Már korábban írtam róla, de a törzsfejlődés nem állt meg a homo sapiens- nél, hanem 'fejlődünk' , a homo sapiens droidus a következő állomás, és ha körülnézek, már látom a megállót...
