Akik rendszeresen olvassák szerény írásaimat, ill. aktívan böngésződnek a világhálón, rengeteg, úgynevezett városi legendával találkozhatnak. Nem tudom, hogy mióta vannak ezek a kétes eredetű történetek, de én, kifejezetten kedvelem, legalábbis sok érdekes, vicces, tanulságos sztoriba futottam már bele...
Néhányat én is felhasználtam itt a blogomban, és általában meg is szoktam jegyezni, hogy nem a történet eredete a legfőbb szempont olvasásnál, hanem a lehetősége, hogy igaz lehet, hogy esetleg veled is megeshet egyszer, vagy éppen már megtörtént. Hangsúlyoznám, nem mindegyik jó, sok esetben nagyon kilóg a lóláb, de igyekeztem mindig olyanokat megosztani lelkes olvasóimmal, melyek hihetőek :)
Több komment is érkezett, melyek felvetették, hogy nem igazak, sőt, vannak ilyen oldalak is, ha jól tudom, melyeken közzéteszik egyik, vagy másik történet hiteles verzióját...
Engem nem zavar, ha van sok dologtalan ember, aki ráér ezekkel foglalkozni, ez tök jó, de ez kb. olyan, mint a gabonakörök.
Sokaknak meggyőződésük, hogy nem emberi alkotás, sokan meg azzal szórakoznak, hogy ilyen gabonaköröket hegesztenek, talán tréfából? Ha nem emberi alkotás, az nem azt jelenti, hogy földönkívüli értelmes lények, hiszen senki ne gondolja, hogy minden természeti jelenséget felfedeztünk, és jól ismerünk...és akkor jön pár jóképességű dologtalan jóember, aki eljátsza, hogy ők csinálták..persze lehet, hogy néhányat tényleg ők csináltak, könyörgöm, miért jó, ha ezzel szórakoznak emberek? Kedvelem a tréfát én is, de ez nem az témakör, arról nem is beszélve, hogy semmi értelme átverni az egész világot, ha nem tud róla az egész világ. Ha én találtam volna ki, hogy eljátszom pár haverral a gabonakörhegesztést, és olyan jól sül el, hogy az egész világot meghülyíti, akkor előbb utóbb előállnék vele, hogy oké, most már eleget röhögtem, tudja meg mindenki, hogy jó poénnak indult, és mindenki jó nagy marha, hogy bevette, és akkor mindenki nevetne ejjjót, aztán balra el...
Visszakanyarodva az eredeti témához, mi a biztosíték arra, hogy ha van egy oldal, melyek készítői azt állítják, hogy leleplezik ezeket a városi legendákat, akkor ők hitelesek? Miért hinnék nekik jobban? Hogy is tehetnénk igazságot?
Amikor az ember már régóta nem aludt, vagy sokaig nagyon keveset, akkor előfordul, hogy 'halucinal', biztos mindenki érezte már - én például onnan tudom, hogy már rá kell töltenem az aksira, hogy 'rémeket látok' :) Ismerős érzés ugye? Tehát a fáradság néha megtréfálja az érzékszerveinket, és nem tudjuk, hogy most valóság-e, vagy vizió...node!
Mi van akkor, ha nem csak hullafáradság esetén keverjük össze a dolgokat? Mitől lehetünk biztosak abban, hogy amit érzékelünk, az valóság...gondoljunk egy kis hülye példára - a mai filmek olyan technikásak, hogy sokszor nem tudjuk eldönteni melyik igazi, melyik számítógépes efekt, de ezt lehetőséget, mármint a tévedés lehetőségét vonatkoztathatjuk egyéb esetekre is nem? (Persze tekintsünk el halucinogén anyagok fogyászása, erős alkohol befolyásoltság, és ehhez hasonló szélsőséges esetektől!)
Néhányat én is felhasználtam itt a blogomban, és általában meg is szoktam jegyezni, hogy nem a történet eredete a legfőbb szempont olvasásnál, hanem a lehetősége, hogy igaz lehet, hogy esetleg veled is megeshet egyszer, vagy éppen már megtörtént. Hangsúlyoznám, nem mindegyik jó, sok esetben nagyon kilóg a lóláb, de igyekeztem mindig olyanokat megosztani lelkes olvasóimmal, melyek hihetőek :)
Több komment is érkezett, melyek felvetették, hogy nem igazak, sőt, vannak ilyen oldalak is, ha jól tudom, melyeken közzéteszik egyik, vagy másik történet hiteles verzióját...
Engem nem zavar, ha van sok dologtalan ember, aki ráér ezekkel foglalkozni, ez tök jó, de ez kb. olyan, mint a gabonakörök.
Sokaknak meggyőződésük, hogy nem emberi alkotás, sokan meg azzal szórakoznak, hogy ilyen gabonaköröket hegesztenek, talán tréfából? Ha nem emberi alkotás, az nem azt jelenti, hogy földönkívüli értelmes lények, hiszen senki ne gondolja, hogy minden természeti jelenséget felfedeztünk, és jól ismerünk...és akkor jön pár jóképességű dologtalan jóember, aki eljátsza, hogy ők csinálták..persze lehet, hogy néhányat tényleg ők csináltak, könyörgöm, miért jó, ha ezzel szórakoznak emberek? Kedvelem a tréfát én is, de ez nem az témakör, arról nem is beszélve, hogy semmi értelme átverni az egész világot, ha nem tud róla az egész világ. Ha én találtam volna ki, hogy eljátszom pár haverral a gabonakörhegesztést, és olyan jól sül el, hogy az egész világot meghülyíti, akkor előbb utóbb előállnék vele, hogy oké, most már eleget röhögtem, tudja meg mindenki, hogy jó poénnak indult, és mindenki jó nagy marha, hogy bevette, és akkor mindenki nevetne ejjjót, aztán balra el...
Visszakanyarodva az eredeti témához, mi a biztosíték arra, hogy ha van egy oldal, melyek készítői azt állítják, hogy leleplezik ezeket a városi legendákat, akkor ők hitelesek? Miért hinnék nekik jobban? Hogy is tehetnénk igazságot?
Amikor az ember már régóta nem aludt, vagy sokaig nagyon keveset, akkor előfordul, hogy 'halucinal', biztos mindenki érezte már - én például onnan tudom, hogy már rá kell töltenem az aksira, hogy 'rémeket látok' :) Ismerős érzés ugye? Tehát a fáradság néha megtréfálja az érzékszerveinket, és nem tudjuk, hogy most valóság-e, vagy vizió...node!
Mi van akkor, ha nem csak hullafáradság esetén keverjük össze a dolgokat? Mitől lehetünk biztosak abban, hogy amit érzékelünk, az valóság...gondoljunk egy kis hülye példára - a mai filmek olyan technikásak, hogy sokszor nem tudjuk eldönteni melyik igazi, melyik számítógépes efekt, de ezt lehetőséget, mármint a tévedés lehetőségét vonatkoztathatjuk egyéb esetekre is nem? (Persze tekintsünk el halucinogén anyagok fogyászása, erős alkohol befolyásoltság, és ehhez hasonló szélsőséges esetektől!)
A nagy kérdésem tehát, honnan tudjuk mi a valóság, és mi nem az?
