Közelebbi ismerőseim tudják, hogy a tévében csak természetfilmeket, dokumentumfilmeket nézem meg, megtörtént esetek rekonstrukcióit, túlélők beszámolóit. Látom, hogy egy másodperc alatt mindent el lehet veszíteni, látom, hogy mennek tönkre életek egy pillanat alatt, látom, milyen gyenge az ember, ha egyedül marad, és nyilván nem egyedül nézem ezeket a műsorokat. Tudom, hogy talán túl sokat nézem, és emiatt kicsit paranoiás lettem (mittoménhogykellleírni:)), de Demoklész kardja ott lóg mindenki feje felett. Sokan nem veszik komolyan, legyintenek, ám én mégis próbálom úgy élni az életemet, hogyha visszatekintek, ne kelljen azt éreznem, hogy valamit megbántam, vagy ha a következő percben vége, hát legyen, hiszen boldogan élek... - persze nem sikerül ez mindig, de törekedni kell rá - szerintem. Ehhez adnék kis segítséget, és ha az olvasok közül csak egyvalaki komolyan veszi, már megérte... remélem lesz ilyen.

Ma nagyobb házaink vannak, mégis kisebb családaink. Több kényelem, de kevesebb idő. Magasabb hőmérsékletünk, de kevesebb józanságunk. Több tudásunk, de kevesebb ítélőképességünk. Több szakértőnk, de több problémánk. Több orvosságunk, de kevesebb jó egészségünk. Túl átgondolatlanul költekezünk. Túl keveset nevetünk. Túl gyorsan hajtunk. Túl gyorsan leszünk túl mérgesek. Túl sokáig maradunk fent éjszaka. Túl keveset olvasunk. Túl sokat tévézünk. És kevésbé vagyunk figyelmesek. Megtöbbszöröztük a tulajdonunkat, de csökkentettük az értékeinket. Túl sokat beszélünk, túl keveset szeretünk és túl gyakran hazudunk. Megtanultuk, hogy biztosítsuk a megélhetésünket, de azt nem, hogy hogyan éljünk. Éveket adtunk az élethez, de nem életet az évekhez. Magasabb épületeink vannak, de rosszabb kedélyállapotunk. Szélesebb útjaink, de szűkebb nézőpontjaink. Többet költünk, de kevesebbet bírunk. Többet vásárolunk, mégis kevésbé élvezzük. Megjártuk az utat a Holdig és vissza, de problémát jelent átmenni a túloldalra, hogy a szomszédunkkal találkozzunk. Meghódítottuk a világűrt, de a belsőnket nem. Darabokra szedtük az atomot, de nem tettük ezt az előítéleteinkkel.Többet írunk, kevesebbet tanulunk. Többet tervezünk, de kevesebbet végzünk el. Megtanultunk sietni, de várni nem. Magasabb bevételünk van, alacsonyabb erkölcsünk. Több számítógépet építünk több adat tárolására, több másolat készítésére, DE kevesebb a személyes kommunikációnk. Jól állunk mennyiségben, de kevésbé minőségben. A gyorsétel és a lassú emésztés korszakát éljük. Magas emberek kis jellemek. Több szabadidő, de kevesebb kikapcsolódás, többfajta étel, de kevesebb táplálék. Két bevétel – de több válás.
Szebb házak – összetört otthonok. Több szabadidő, de kevesebb kikapcsolódás –többfajta étel – de kevesebb táplálék.
Keresd a tudást, olvass többet. Csak ülj le és csodáld a kilátást anélkül, hogy a szükségleteidre figyelnél. Tölts több időd a családoddal és a barátaiddal, edd a kedvenc ételed és látogasd meg azokat a helyeket amelyeket szeretsz. Az élet élvezetes pillanatokat jelent és nem pusztán a túlélésről szól. Igyál a legszebb kristálypohárból. Ne tartogasd a legjobb parfümödet vagy aftershaveedet hanem hanem használd minden nap.
Töröld a szótáradból az olyan kifejezéseket, hogy: „a napokban” „majd egyszer” és „most nem”. Írd meg azt a levelet amit „a napokban” akartál megírni. Mondjuk el a családunknak és a barátainknak mennyire szeretjük őket. Semmit se halogassunk ami nevetést és örömet hoz az életünkbe. Minden nap, minden óra, minden perc különleges, mivel nem tudhatod nem az utolsó-e.