Az egyik ismerősöm egy nagynevű biztosítási cégnél dolgozik, és ott igen kedvelt és elterjedt ez a nem kis ön-iróniával fűszerezett történet: Egy autóbalesetet szenvedett volt biztosítási ügynök beperelte saját biztosítási cégét, mivel a balesetben olyan erős fejsérülést szenvedett, mely jellembeli változásokat okozott nála, így állását nem tudja tovább betölteni. Állítása szerint sokkal érzékenyebb lett mások problémája iránt, nem tud már meggyőzően hazudozni, és általában megszerette az őt körülvevő embereket, ezért képtelen tovább betölteni biztosítási ügynöki funkcióját. A bíróságon bizonyítani is tudta ezt, így cége több mint húszmillió forintnyi kártérítést volt kénytelen fizetni neki állásvesztés jogcímén.
Tehát lefordítva: a bíróság jogosnak találja, hogy egy biztosítási ügynök hazudik az ügyfeleknek, leszarja a problémáit...eszem megáll!
Én meg beperelem korábbi munkaadóimat, ugyanis az ügyfélszolgálatokon eltöltött évek alatt megutáltam az embereket, megtanultam hazudni, leszarni másokat..
Érdekes esküvőre hívták meg egy Olaszországban élő ismerősömet: a nápolyi nászpár lakodalmi költségeit teljes egészében a helyi biztosítótársaság állta. A vastag szponzorra egy kártérítési per nyomán tettek szert a fiatalok. Néhány hónappal az esemény előtt ugyanis parkolóban álló Fiat Pandájukban szeretkeztek, amikor egy Fiat Regata hátulról beléjük futott. A becsapódás eredményeképpen a párocska férfitagja „elengedte magát”, így hamarosan növekedni kezdett a lány pocakja. A pár az autó javítási költségeit, valamint a lakodalmi költségeket követelte a biztosítótól, amely a per elvesztése után fizetett.
Nem értem, hogy jött ez ki...
Egy interneten keringő történet szerint a szingapúri állatkertet irányító társaság, a Wildlife Reserves Singapore spermabankot és állati szövettárat hozott létre a fajok megmentése érdekében. A spermagyűjtés hálátlan feladata egy 25 éves fiatalemberre hárul, aki reggel négykor kezdi nem mindennapi tevékenységét. A Student Magazin munkatársa végigkíséri egy munkanapját. "Azért kezdünk ilyen korán, mert sok állat szexuálisan izgalmi állapotba kerül ébredés után, és így könnyebb begyűjteni a spermát."
A 25 éves Binatang nemrég végzett a szingapúri Természettudományi Egyetem biológus szakán. Mindig is szerette a természetet és az állatokat, és azt gondolta, hogy a szingapúri állatkertben álmai munkahelyére talál. "Sohasem gondoltam volna, hogy reggelente egy orángután vágyait elégítem majd ki, és az a legrosszabb az egészben, hogy elvárja, hogy előtte puszit is kapjon" - mondja, miközben közelít az állatkert leghíresebb lakójához, az orángutánhoz, aki a hátán heverészve, a fejét karjain pihentetve égnek meredő hímtaggal várja gondozóját. Gumikesztyűit vazelinnel keni be, vesz egy mély lélegzetet, és eltűnik az óriás főemlős kifutójában. Két perc után ismét megjelenik. Ezek után a tigrisek kifutója felé indul. A nagy testű macskák lustán heverésznek a fűben. Binatang új kesztyűket húz, és félelem nélkül belép a ragadozók ketrecébe. Pár pillanattal később több, áttetsző folyadékkal teli petricsészével bukkan elő ismét. "Nem veszélyes?" - kérdezzük. A fiatalember egy pillanatra elgondolkozik, majd mosolyogva vágja rá: "Tudják, hogy nem ellenségként érkezem."
A munkának délután háromkor van vége, amikorra már túl van többek között a rinocéroszokon, tapírokon, zsiráfokon, gorillákon. "Minden állat más" - mondja, miközben leveszi a kesztyűit, amelyen épp egy jegesmedvespermáitól nedves. "A csimpánzokat utána mindig meg kell ölelgetnem. Az elefánt viszont a legfárasztóbb munka - a méretei miatt, néha mindkét kezemre szükség van." Még nem tudja, meddig csinálja ezt a munkát, de az állatkert igazgatóhelyettese bízik benne, hogy nem kell megválniuk Binatangtól: "Az állatok túlságosan hozzászoktak Binatang reggeli szolgálataihoz. Sok állat már nem is vesződik a szaporodás természetes formáival."
Na ez az a történet, amit kizárt, hogy igaz legyen :)
Egyszer egy gazdag házaspár elment a környék frissen megnyílt, elegáns kínai éttermébe vacsorázni. Magukkal vitték palotapincsijüket is.
Elkényeztetett kedvencük a vacsora alatt végig vinnyogott és a lábukhoz dörgölődzött, míg végük az asszony intett a pincérnek, aki jött is azonnal. Megkérte őt, hogy hozna valamit a kutyusnak is, hogy ne érezze magát kirekesztve magát.
A pincér igazi kínai volt, nem értett egy szót sem angolul. Csak a fejét rázta. Az asszony megismételte lassan és hangosabban a mondókáját, de ismét csak fejrázás és mormogás volt a válasz.
Mivel a házaspár sok helyen járt már a világon, és elég tapasztalatra tett szert, az asszony megpróbálta elmutogatni, mit akar. Rámutatott a kutyára, a tányérra, majd a gyomrára, és közben nyam-nyam hangokat hallatott.
A pincér arcán üdvözült mosoly jelent meg, végre felfogni látszott, miről van szó. Átvette a nőtől a pórázt, és bevezette az ugrándozó kiskutyát a konyhába.
Húsz perc múlva hozta is vissza. Csakhogy a házaspár legnagyobb kétségbeesésére egy ezüsttálcán, pirosra sütve. Szájában narancs, körülötte mindenféle zöldség.
No komment :)
Tehát lefordítva: a bíróság jogosnak találja, hogy egy biztosítási ügynök hazudik az ügyfeleknek, leszarja a problémáit...eszem megáll!
Én meg beperelem korábbi munkaadóimat, ugyanis az ügyfélszolgálatokon eltöltött évek alatt megutáltam az embereket, megtanultam hazudni, leszarni másokat..
Érdekes esküvőre hívták meg egy Olaszországban élő ismerősömet: a nápolyi nászpár lakodalmi költségeit teljes egészében a helyi biztosítótársaság állta. A vastag szponzorra egy kártérítési per nyomán tettek szert a fiatalok. Néhány hónappal az esemény előtt ugyanis parkolóban álló Fiat Pandájukban szeretkeztek, amikor egy Fiat Regata hátulról beléjük futott. A becsapódás eredményeképpen a párocska férfitagja „elengedte magát”, így hamarosan növekedni kezdett a lány pocakja. A pár az autó javítási költségeit, valamint a lakodalmi költségeket követelte a biztosítótól, amely a per elvesztése után fizetett.
Nem értem, hogy jött ez ki...
Egy interneten keringő történet szerint a szingapúri állatkertet irányító társaság, a Wildlife Reserves Singapore spermabankot és állati szövettárat hozott létre a fajok megmentése érdekében. A spermagyűjtés hálátlan feladata egy 25 éves fiatalemberre hárul, aki reggel négykor kezdi nem mindennapi tevékenységét. A Student Magazin munkatársa végigkíséri egy munkanapját. "Azért kezdünk ilyen korán, mert sok állat szexuálisan izgalmi állapotba kerül ébredés után, és így könnyebb begyűjteni a spermát."
A 25 éves Binatang nemrég végzett a szingapúri Természettudományi Egyetem biológus szakán. Mindig is szerette a természetet és az állatokat, és azt gondolta, hogy a szingapúri állatkertben álmai munkahelyére talál. "Sohasem gondoltam volna, hogy reggelente egy orángután vágyait elégítem majd ki, és az a legrosszabb az egészben, hogy elvárja, hogy előtte puszit is kapjon" - mondja, miközben közelít az állatkert leghíresebb lakójához, az orángutánhoz, aki a hátán heverészve, a fejét karjain pihentetve égnek meredő hímtaggal várja gondozóját. Gumikesztyűit vazelinnel keni be, vesz egy mély lélegzetet, és eltűnik az óriás főemlős kifutójában. Két perc után ismét megjelenik. Ezek után a tigrisek kifutója felé indul. A nagy testű macskák lustán heverésznek a fűben. Binatang új kesztyűket húz, és félelem nélkül belép a ragadozók ketrecébe. Pár pillanattal később több, áttetsző folyadékkal teli petricsészével bukkan elő ismét. "Nem veszélyes?" - kérdezzük. A fiatalember egy pillanatra elgondolkozik, majd mosolyogva vágja rá: "Tudják, hogy nem ellenségként érkezem."
A munkának délután háromkor van vége, amikorra már túl van többek között a rinocéroszokon, tapírokon, zsiráfokon, gorillákon. "Minden állat más" - mondja, miközben leveszi a kesztyűit, amelyen épp egy jegesmedvespermáitól nedves. "A csimpánzokat utána mindig meg kell ölelgetnem. Az elefánt viszont a legfárasztóbb munka - a méretei miatt, néha mindkét kezemre szükség van." Még nem tudja, meddig csinálja ezt a munkát, de az állatkert igazgatóhelyettese bízik benne, hogy nem kell megválniuk Binatangtól: "Az állatok túlságosan hozzászoktak Binatang reggeli szolgálataihoz. Sok állat már nem is vesződik a szaporodás természetes formáival."
Na ez az a történet, amit kizárt, hogy igaz legyen :)
Egyszer egy gazdag házaspár elment a környék frissen megnyílt, elegáns kínai éttermébe vacsorázni. Magukkal vitték palotapincsijüket is.
Elkényeztetett kedvencük a vacsora alatt végig vinnyogott és a lábukhoz dörgölődzött, míg végük az asszony intett a pincérnek, aki jött is azonnal. Megkérte őt, hogy hozna valamit a kutyusnak is, hogy ne érezze magát kirekesztve magát.
A pincér igazi kínai volt, nem értett egy szót sem angolul. Csak a fejét rázta. Az asszony megismételte lassan és hangosabban a mondókáját, de ismét csak fejrázás és mormogás volt a válasz.
Mivel a házaspár sok helyen járt már a világon, és elég tapasztalatra tett szert, az asszony megpróbálta elmutogatni, mit akar. Rámutatott a kutyára, a tányérra, majd a gyomrára, és közben nyam-nyam hangokat hallatott.
A pincér arcán üdvözült mosoly jelent meg, végre felfogni látszott, miről van szó. Átvette a nőtől a pórázt, és bevezette az ugrándozó kiskutyát a konyhába.
Húsz perc múlva hozta is vissza. Csakhogy a házaspár legnagyobb kétségbeesésére egy ezüsttálcán, pirosra sütve. Szájában narancs, körülötte mindenféle zöldség.
No komment :)
