Nem lehet rám azt mondani, hogy a matek az erősségem, bukdácsoltam kettessel, de geometriából tudom, hogy két pont között a legrövidebb út, az egyenes. Ugye?
Az utóbbi időben viszont azt vettem észre, hogy ez a tény megdőlt, ugyanis, ha zöldet kapnak a gyalogosok, akkor nem egyenesen mennek át a másik oldalra, hanem cikkcakkba. Ami persze azt eredményezi, hogy ütközünk, satöbbi. Most azzal ne is törödjünk, hogy átkelés közben fel lehetne függeszteni az sms írását, meg a satöbbi.
Egyszerűen képtelen vagyok befogadni. Mindenki össze vissza rohan, persze rohan a buszra keresztbe, hátizsákkal, mind1, hogy mások is közlekednek, le van szarva.. Ő megy. Kéremszépen minden mindennel összefügg. Ismerős? Nem kellene rohanni, ha mondjuk jönne a következő járat hamar...például, vagy sokkal könnyebb lenne a közlekedés, ha nem kellene a kibaszott nyugdíjasokat kerülgetni a reggeli csúcsforgalomban...persze miért is akkor sétálnak? Ennek is meg van az oka..
A lényeg, hogy nem megy másképp, figyelni kell egymásra, ne legyünk már annyira egyéniek, figyeljünk oda, hiszen hatással vagyunk egymás életére. Egymás nélkül elveszünk. Nincs értelme elérni valamit, ha nincs kivel megosztani. Még a bánatot is szívesen osztjuk meg valakivel, pláne az örömöt.
Küzdünk valamiért, de minek? Meg tudja nekem valaki mondani, hogy reggel miért rohan a kibaszott munkahelyére, másokat félrelökve, idegeskedve? Mert kell az állása, hogy pénzt keressen, hogy elétartsa magát, a családját, a lényeg, hogy mindent megoszutnk egymással, bár úgy látom, hogy manapság inkább a rossz dolgokat...
...menjünk át a zebrán egyenesen, ha elmegy a busz, jön majd a következő, a nyugdíjasok sétáljanak később, szóval ha már élünk, legyen benne örömünk, mert ez így egy nagy lóxar...szerintem...vagy csak az én életem lószar? Az én életem viszont hatással van a többi ember életére is. Elsősorban a hozzám közelállók életére, de az ő sorsuk meg a hozzájuk közel állókéra van hatással, és így tovább...teccikérteni?
Az utóbbi időben viszont azt vettem észre, hogy ez a tény megdőlt, ugyanis, ha zöldet kapnak a gyalogosok, akkor nem egyenesen mennek át a másik oldalra, hanem cikkcakkba. Ami persze azt eredményezi, hogy ütközünk, satöbbi. Most azzal ne is törödjünk, hogy átkelés közben fel lehetne függeszteni az sms írását, meg a satöbbi.
Egyszerűen képtelen vagyok befogadni. Mindenki össze vissza rohan, persze rohan a buszra keresztbe, hátizsákkal, mind1, hogy mások is közlekednek, le van szarva.. Ő megy. Kéremszépen minden mindennel összefügg. Ismerős? Nem kellene rohanni, ha mondjuk jönne a következő járat hamar...például, vagy sokkal könnyebb lenne a közlekedés, ha nem kellene a kibaszott nyugdíjasokat kerülgetni a reggeli csúcsforgalomban...persze miért is akkor sétálnak? Ennek is meg van az oka..
A lényeg, hogy nem megy másképp, figyelni kell egymásra, ne legyünk már annyira egyéniek, figyeljünk oda, hiszen hatással vagyunk egymás életére. Egymás nélkül elveszünk. Nincs értelme elérni valamit, ha nincs kivel megosztani. Még a bánatot is szívesen osztjuk meg valakivel, pláne az örömöt.
Küzdünk valamiért, de minek? Meg tudja nekem valaki mondani, hogy reggel miért rohan a kibaszott munkahelyére, másokat félrelökve, idegeskedve? Mert kell az állása, hogy pénzt keressen, hogy elétartsa magát, a családját, a lényeg, hogy mindent megoszutnk egymással, bár úgy látom, hogy manapság inkább a rossz dolgokat...
...menjünk át a zebrán egyenesen, ha elmegy a busz, jön majd a következő, a nyugdíjasok sétáljanak később, szóval ha már élünk, legyen benne örömünk, mert ez így egy nagy lóxar...szerintem...vagy csak az én életem lószar? Az én életem viszont hatással van a többi ember életére is. Elsősorban a hozzám közelállók életére, de az ő sorsuk meg a hozzájuk közel állókéra van hatással, és így tovább...teccikérteni?
