Korábban már nyavalyogtam, hogy még mindig nem menő érteni azokhoz a dolgokhoz, amiket használ az ember, egész konkrétan a számítástechnikára gondoltam, de persze ez megnyilvánul az élet egyéb területein is, ám most a telefonálási szokások miatt anyázok...
Régóta használunk telefont. Nem konkrétan a mobiltelefonokra gondolok, hanem általában a telefonokra. Telefonálni is meg kell tanulni. Ugyanúgy, ahogy megtanulunk beszélgetni társaságban, viselkedni itt, vagy ott. Ez persze csak az ideális eset. Az, hogy megtanulunk. Tételezzük ezt fel! Megtanulunk tehát beszélni, írni olvasni, meg minden egyebet, telefonálni miért nem? A számítástechnika, meg a telefonálás nagy mumus. Hogy lehet ez? Hagyjuk most a vezetést, meg a köszönést!
Szóval azt látom, hogy nagyon sokan nem 'érzik' ezeket a dolgokat. Pedig napi szinten használják. Hogy lehet ez? emberek nem tudnak köszönni, nyökögnek, mekegnek, makognak, mintha valami földöntúli technológiát kellene alkalmazni. Mintha nem is azt kellene alkalmazni, mint élőben.
10 milliós országban közel 10 millió mobil előfizetés van. Pre paid, post paid vegyesen. Könnyű kitalálni, hogy sok embernek két telefonja van, hiszen nyilván nincs az újszülötteknek, meg a nagyon időseknek. Szóval van telefonunk, amit naponta használunk már évek óta. Semmi kultúrája nincsen.
Tegnap történt velem (nem először), hogy csörgött a szolgálati telefonom. (Igen, nekem is van két telefonom. Valójában persze csak az egyik az enyém, a másik céges.) A nagy zajban későn vettem észre, és mielőtt fogadhattam volna a hívást, a másik oldal megunta...Mivel melós teló, kénytelen voltam visszahívni. Egy vezetékes számról jött a hívás. Egy idősebb hölgy vette fel. Akkor már éreztem, hogy téves lesz, de nem akartam bunkó módon letenni. Mondom, volt egy nem fogadott hívásom erről a számról. Nevet, értetlenkedik. Tudjátok, ez a buta nyugdíjas nevetés, amivel próbálja elbagatelizálni az egészet. Persze ettől csak még hülyébbnek fogom gondolni. Mondja, hogy ő nem is telefonált, meg azt sem tudja ki vagyok. Mondom a mobiltelefonom kijelzőjén megjelent ez a szám, és ezért hívtam vissza...megint nevet, hogy ő nem is...na innentől kezdve teljesen feleslegesnek éreztem, hogy tovább csevegjünk. Ahogy írtam, már az elején, ahogy megszólalt, éreztem, hogy ide jutunk. (Hiába, sok év telefonos ügyfélszolgálat...) Szerettem volna, ha nem próbálja meg letagadni a hívást, és megállapítjuk, hogy tévedés történt. Végül lezártam a beszélgetést.
Nem akarom bántani ezzel az időseket. Ez emberi dolog. Semmi köze a korhoz. miért kell letagadni, hogy 5 másodperccel előbb telefonált? Mi volt olyan vicces? Nem értem. A nénike amúgy egy vezetékes számot hívott, ami tévesen a céges mobilra volt irányítva. Ez megesik. Sokszor. Többször, mint kellene. De nem tragédia. Ráadásul normálisan beszélek telefonba, így szoktam meg. Még azt sem mondhatja, hogy bunkó módon találtam meg, és ezért volt ilyen. Talán pont ez volt a baj? Nem ez a normális?
Tegnap előtt megint megtalált egy téves hívás. Ezúttal egy bankból csörgött egy fiatalember.
Higgadtan és tárgyilagosan közöltem, hogy nem ismerem, akit keres, és arról van szó, hogy tévesen az én mobilomra van irányítva az arra a számra érkező hívások, amit éppen hívott. Ezt jólmegaszontam...azért remélem érthető. Az emberünk meg is lepődött egy kicsit, de rutinos outbound kampányos lekezelte az ügyet. Ő tudja, hogy általában milyen az emberek reakciója. Persze bennem emberére talált, tőlem ugyanis nem idegen, hogy ismeretlenekkel beszéljek. A legtöbb ember meg se tud mukkanni, vagy valami buta módon reagál. Én egyből vágtam, miről van szó. Nem, nem tömjénezem magam, ehhez értek nah...
Talán ez volt a baj tehát a maminál is. Túl jól beszéltem. A srác is meglepődött, bár neki nem volt mind1 mit mond :) Mármint ő hivatalból telefonált, és mint ilyen, rögzített beszélgetés...és nem tudhatja, ki van a vonal másik végén.
Nézem villamoson, metrón, buszon, mindenki nyomkodja a telefont, addig se kell a másik bamba pofáját bámulni, de ha esetleg megcsörren, csak nézik a kijelzőt, hogy most mit is kell csinálni? Aztán nagy nehezen felépül a kapcsolat. Mindenkinek az az első kérdése: hol vagy? Ettől kivagyok. Tényleg olyan nagy szám, hogy valakivel beszélgetsz út közben, és feltétlen tudnod kell, hogy éppen hol van? Komolyan. Magyarázza el nekem valaki, hogy miért kell mindig ezzel a kérdéssel nyitni? Azért hívod fel, hogy megtudd, éppen hol van? Nemár. Remélem nem..! Csak én vok ilyen hülye, hogy ez feltűnik? Csak én vok ilyen barom, hogy ez engem zavar? Ez ilyen chat.hu-s betegség - talán azért idegesít :) Fiú, vagy lány vagy? Honnan? AAAAaaaaah....

A teknős, meg a csiga mennek, mendegélnek, azt mondja a teknős, de jó, hogy ilyen lassan megyünk...-miért?-kérdezi a csiga?-Mert rossz irányba megyünk...! Na valahogy így vannak ezek a dolgok....