Olvastam egy történetet, egy amerikai felsőoktatási intézményben esett meg ( lehet, hogy nem igaz, de akár az is lehetne) egy vizsgakérdés: A pokol hőmérséklete nővekszik, vagy csökken? Többen persze az ismert fizikai törvények felhasználásával próbálta magyarázni, ám egy diák ezt írta:
Attól függ, hogy nővekszik-e a beérkező lelkek száma, vagy csökken. Nézzük a világ vallásait: a legtöbb vallás azt mondja, ha nem hiszel benne, akkor a pokolra jutsz. Nos, mivel egynél több ilyen vallás van és egy ember nem hisz egynél több vallásban, levonhatjuk a következtetést, hogy minden ember a pokolra jut....
Nos a történet folytatódik tovább, de a lényeg az, amiért ezt leírtam, hogy mindenki a pokolra jut?
Ebből, arra következtetek, hogy vagy mindenki téved, vagy mindenkinek igaza van, és tényleg létezik valamiféle istenség, de akkor mindenki ugyanabban hisz, csak máshogy nevezi...nahát!
Mért kell hinni valamiben? És miért nem lehet elfogadni, ha egyik elhiszi, a másik nem. Hiszen ha nem kézzelfogható, akkor fennál a lehetősége a tévedésnek. Ezt bárki beláthatja. Senki nem tudja kinek van igaza. Ettől érdekes. Az ad értelmet az életnek, hogy kérdéseket teszek fel és keresem rá a választ. Ha olyan kérdéseket teszek fel, amire nehéz a válasz, sokáig kell keresni a választ, akkor sokáig lesz értelme az életnek.
De vajon ez tudatos, vagy ez is csak egy magyarázat a magyarázatokra?
Attól függ, hogy nővekszik-e a beérkező lelkek száma, vagy csökken. Nézzük a világ vallásait: a legtöbb vallás azt mondja, ha nem hiszel benne, akkor a pokolra jutsz. Nos, mivel egynél több ilyen vallás van és egy ember nem hisz egynél több vallásban, levonhatjuk a következtetést, hogy minden ember a pokolra jut....
Nos a történet folytatódik tovább, de a lényeg az, amiért ezt leírtam, hogy mindenki a pokolra jut?
Ebből, arra következtetek, hogy vagy mindenki téved, vagy mindenkinek igaza van, és tényleg létezik valamiféle istenség, de akkor mindenki ugyanabban hisz, csak máshogy nevezi...nahát!
Mért kell hinni valamiben? És miért nem lehet elfogadni, ha egyik elhiszi, a másik nem. Hiszen ha nem kézzelfogható, akkor fennál a lehetősége a tévedésnek. Ezt bárki beláthatja. Senki nem tudja kinek van igaza. Ettől érdekes. Az ad értelmet az életnek, hogy kérdéseket teszek fel és keresem rá a választ. Ha olyan kérdéseket teszek fel, amire nehéz a válasz, sokáig kell keresni a választ, akkor sokáig lesz értelme az életnek.
De vajon ez tudatos, vagy ez is csak egy magyarázat a magyarázatokra?
