Sokszor szoktam hallani az embereket arról beszélni, hogy mennyire sok a dolguk, hogy nincs semmire idejük. Meg a másik véglet, hogy unatkoznak.
Számora ez egy kicsit furcsa. Mindkét eset. El sem tudom képzelni, hogy folyton kell valamit csinalni. Úgy értem, hogy persze munkába kell menni, meg bevásárolni, de azon kívül hova megy ez a sok ember egész nap? Pár éve még úgy volt, hogy reggel volt nagy forgalom, mikor mindenki munkába ment, és délután, amikor munkából jöttek az emberek. Napközben, és éjszaka nyugi volt. Azóta persze tett néhány kört a Föld a Nap körül, és manapság már sokan megszakítás nélküli munkarendben dolgoznak, van esetleg másodállásuk, a sok szolgáltatás miatt sokan dolgoznak hétvégén is. Ilyen egyszerű lenne a magyarázat? Ez a sok ember egész nap munkába megy? Vagy éppen onnan jön? Ügyeket intéznek? Szóval mi a büdös picsát jönnek - mennek az emberek egész nap, és még éjjel is!? Hogy lehet, hogy bármikor elmegyek egy vendéglátó egység mellett, akkor az mindig szinte tele van? Mindenféle üzletek, kocsmák, plázák, és még sorolhatnám. Mindenhol egész nap nyüzsögnek az emberek. Tele vannak a villamosok, buszok, metrók, és az autókról már nem is beszélek. Gombamódra épülnek az irodaházak, bevásárlóközpontok. És manapság már nem csak két csatornát lehet nézni a tévében, vagy hallgatni a rádióban.
Számomra ez felfoghatatlan. Az emberek folyton panaszkodnak, hogy milyen kevés a fizetésük, és hogy milyen magasak az árak, és mégis képes eltartani ezt a rengeteg szolgáltató céget. Ha csak azt nézem, hogy egy autó is egy kisebb vagyon, nem is beszélve a tankolásról, és az egyéb fenntartási költségekről. Arról persze még nem is beszéltem, hogy ha gyerek is van. Öltöztetni, etetni, iskolába járatni. Ezek pedig nem különleges elvárások. Főleg, hogy azt látja, hallja, hogy minél drágább dolgai vannak, annál menőbb lesz a társai előtt. Akinek a szülei kínai butikban vagy turkálóban vásárolnak, azt a gyereket lenézik, kiközösítik.
Tehát lehet mindenféle dolgokat csinálni, és mondjuk nagyvárosokban még messze sem kell menni, hiszen mindent megtalál az ember a lakása közelében is többnyire. De akkor hova megy mindig mindenki? És ezzel párhuzamosan hogy lehet, hogy vannak akik unatkoznak?

Lehet, hogy én is többet mozdulnék, ha nem undorodnék az emberektől? Felszállok a villamosra, és hányingerem van. Nem csak az undorító bűztől. Ha nem muszály, nem is megyek emberek közé. Ezért furcsa, hogy a többség megteszi?
Lehet, hogy azért van így, mert én egy másik városban nőttem fel, és így nincsenek gyerekkori játszópajtásaim, osztálytársaim, rokonaim? Csak a munkahelyemen ismerem a kollégákat. Az persze nem ugyanaz. Többnyire nem egy környéken lakunk, így esélytelen, hogy találkozzunk, arról nem is beszélve, hogy a munkahelyre dolgozni járunk, nem nagyon van alkalom igazán megismerni a másikat.

Ennyi lenne a megfejtés? Évek óta itt élek, megsincsenek barátaim, vagy haverjaim, akikkel rendszeresen találkozhatnék. Na nem mintha hiányozna. Jól megvagyok a gondolataimmal.
Ismét megbizonyosodott, hogy ha valamit nem értünk, vagy valami nincs rendben, akkor először magunkba kell nézni, és a fejünkben kell rendet tenni. Más lesz a képlet.

Akkor ezt most megfejtettem?