Azt mondják, hogy a gyerekek elméje olyan, mint egy üres láda. Bármit bele lehet rakni. Ennek izmos példája a Hitler- jugend, illetve hasonló volt Magyarországon is, úgy hívták, hogy Leventék. Nagyapám sokat mesélt róla. Emlékeim szerint a fiúknak 13 éves korukban kötelező volt beállni. Azért azt is elmondom, hogy ennek köszönheti az életét. A háború alatt az egyik gránát végzetes lett volna, ha nem tanulja meg hogy kell cselekedni. Erről ennyit.
A jövőnk attól függ, hogy a felnőttek mit is raknak ebbe a ládába. Következik néhány idézet, melyeket gyerekek írtak:

Kedves Isten! A jelmezbálon ördögnek fogok öltözni. Nem baj? (Marine)

Kedves Isten!
Elmentem egy esküvőre, és csókolóztak a templomban. Ez O.K.?
(Neil)

Kedves Isten!
Nekem a Miatyánk a kedvencem. Egyből megírtad, vagy sokat kellett törnöd a fejed? Ha én írok valamit, mindig újra kell írnom.
(Lois)

Kedves Isten!
Köszönöm a kistestvért, de én egy kiskutyáért imádkoztam.
(Joyce)

Kedves Isten!
Kérlek, tegyél még egy ünnepet Karácsony és Húsvét közé!
(Ginny)

Kedves Isten!
A nyaralás alatt végig esett. Apa nagyon mérges volt, és olyan dolgokat mondott Rólad, amit nem szabad. Remélem, nem fogod bántani.
(A barátod (nem mondom, meg ki vagyok))

Kedves Isten!
Kérlek küldj nekem egy pónilovat. Eddig még sose kértem semmit. Utánanézhetsz.
(Bruce)

Kedves Isten úr!
Jobb lenne, ha az emberek nem jönnének szét olyan könnyen. Rajtam három öltés van, és kaptam injekciót is.
(Janet)

Kedves Isten!
Ha nekem adod Aladdin lámpáját, bármit Neked adok, amit csak akarsz, kivéve a pénzem és a sakk-készletem.
(Raphael)

Kedves Isten!
Lehet, hogy Káin és Ábel nem ölte volna meg egymást annyira, ha külön szobájuk lett volna. Nálunk ez működik a bátyámmal.
(Larry)

Kedves Isten!
Lefogadom, hogy nagyon nehéz neked mindenkit szeretni az egész világon. Mi csak négyen vagyunk a családban, és mégse megy.

Kedves Isten!
A bátyám elmondta, hogy hogyan születünk. Nem hangzik valami jól.
(Marsha)

Kedves Isten!
Nem gondoltam, hogy a narancssárga megy a lilával, amíg kedden nem láttam a naplementét, amit Te készítettél. Klassz volt.
(Eugene)

Kedves Isten!
Ha vasárnap figyelsz a templomban, megmutatom az új cipőmet.
(Mickey)

Aranyosak nem?
Nehéz lehet mindenkit szeretni, mi csak négyen vagyunk a családban és megsem megy...ez nagyon betalált szerintem. Az a jó ezekben a gyerekek által írt dolgokban, mert ők még azt írják, ill. mondják, amit gondolnak. Hogy lehet, hogy mire felnőnek, ezt a tulajdonságukat elveszítik? Olyan jó lenne, ha mindenki az lenne ami, ha mindenki azt mondaná, amit gondol, ha mindenki olyannak mutatná magát, amilyen, ha a világunk nem lenne ilyen álszent, hazug, becstelen és gyarló. Milyen szép lenne, ha eggyütt gyönyörködnénk a naplementében, úszkálnánk a kristálytiszta tengerben, sütkéreznénk a napon a finom parti fövenyen, milyen jó lenne vadászni, halászni a tengeren, az asszonyaink félmeztelenül várnának haza és ragyognának, nem lenne stressz, erőszak, élnénk boldogan. Hogy uncsi lenne? Nem hinném. De tudom, hogy az Ember nem ilyen, hiszen nem véletlenül jutottunk el ide, ahogy most tartunk. De szép álom volt. És remélem egyszer eljutunk a holoszobáig, és akkor végre egy lépéssel közelebb kerülök az álmaimhoz...