Utállak! Ez az ÉN véleményem. Nem a bőröd színével van a bajom. Az életeddel. Tele vannak veled a börtönök. Ellopod, amiért megdolgoztam. Bántasz engem, bántod a gyermekemet. A feleségemet molesztálod. Büdös, mosdatlan vagy. Ha visszaütök, ha véleményt mondok, meghurcolnak. Benne leszek a tévében,hogy rasszista vagyok. Pedig nem azt utálom, aminek születtél. Azt utálom, ami lett belőled. Ha a vonaton mellém ülsz többedmagaddal, félelem és undor fog el. Nem tudsz emberek közt viselkedni. Ha tudnál, lenne munkád is. A jogaiddal tisztában vagy, de a nevedet nem tudod leírni. Folyamatosan segítő jobbot nyújtunk neked, de kihasználsz. Csak a segélyt látod. Nem is akarsz több lenni, mint ami vagy: Cigány. Cigányból csak akkor lesz roma, ha megtanul EMBERKÉNT ÉLNI!!!! Van belőled néhány, akiknek sikerült. Mert ő is akarta. Én őket hívom romának. És elismerem őket. És szívesen dolgozom velük. De téged megvetlek. Azt akarom, hogy elmenj!

És mégvalami:

Utálom a politikusokat, a törvényhozokat, az jogászokat, és minden fasszopót és fasztarisznyát, akik lehetővé teszik mindezt! Ez az ország egy szégyen! Minden más országban a hatalom megvédi a sajátjait, minden nemzet összefog, ha a saját érdekeiről van szó. Megkeseredett, életképtelen nemzet lettünk! Az etióp éhező, AIDS- es, maláriás gyerekek többet mosolyognak, mint mi...
Nem is ér ennyi szót!