Pár éve talán, volt egy sorozat az M1-en, Mindentudás Egyeteme címmel. Biztosan mindenki emlékszik. Rendszeresen néztem, különös tekintettel a reál tudományok jeles képviselőit. Az egyik előadás címe: Almár István - Élet az Univerzumban: szabály vagy kivétel? Többször is megnéztem. Mostanra már többen összefüggést vélhetnek ezen előadás, és a blogom címe közt. Nagyon helyes meglátás. Arról szólt, hogy a Földünkön kialakult élet egyedi, kivételes, vagy máshol is megtalálható, tehát szabályos jelenség. Persze mi, csak a szén alapú életet tudjuk elképzelni és kutatni. Lehet, hogy van más is, de azt nem hinném, hogy felismerjük. Ez valami olyasmi, mint amikor küldünk a Marsra egy szondát, ami csak azt képes látni, amit mi, emberek már megmutattunk neki - hogy fasza képzavarral éljek. Teljesen más lenne, ha emberi szem böngészné a tájat, nem egy kamera.
Valójában nem az előadásról akarok írni, hanem az abban elhangzott egyik feltételezésről. Elhangzottak érvek pro és kontra. Mármint az élet elterjedésének lehetőségével kapcsolatban. Az egyik lehetőség, hogy nem a Földön alakult ki, hanem egy becsapódott aszteroidával került a Földre. Találtak ugyanis egy kőzetdarabot, ami a Marsról származik. Néhány millió évvel ezelőtt zuhant bolygónkra. Ezután persze már nem is olyan nehéz elképzelni, hogy a kb. 3 900 000 000 évvel ezelőtt kialakult élet egy így indult.
Almár István úgy fogalmazott, hogy a Föld megfertőződött élettel. Nyilván nem a szó klasszikus értelmében, de azért érdemes eljátszani a gondolattal. Ez a verzió számomra a legvalószínűbb. Nem tudom ugyanis elképzelni, hogy egy raklap sziklából, meg egy bazi nagy halom vízből egyik napról a másikra elindul valami...sokáig csak baktériumok és egysejtűek voltak, nagyon lassan alakult ki a többi létforma. De akkor is! Semmiből nem lesz valami. Lehet, hogy el kellene olvasnom még néhány könyvet, mielőtt ezen agyalok? Úgy emlékszem vissza, még az általános iskolás fizika tanulmányaimra, hogy az energiamegmaradás törvénye értelmében, energia nem keletkezik a semmiből, és nem is tűnik el nyomtalanul...
A törvény ugye zárt rendszerre igaz:
Jelenlegi ismereteim szerint az Univerzum nem lehet zárt, hiszen végtelen. Ez nem jelenti feltétlen azt, hogy ha nem zárt rendszer, akkor az energiamegmaradás törvényének az ellenkezője igaz. Ugye? Nem hülyeségeket beszélek...szerintem. Az Ősrobbanás után szerintem tekinthetjük zártnak, csak nem tudjuk, hogy mekkora. Tehát ezzel a gondolatmenettel már eljutok oda, hogy az Élet becsapódott a Földre.
Az egy teljesen másik kérdés, hogy került arra a bizonyos aszteroidára...mondjuk szerintem ez nem vezet sehova. A Végtelenbe talán. Tegyük fel, hogy megfejtjük, hogy egy aszteroida becsapódott, ami a Marsról származik, és így kezdődött minden. Oké, és hogy került a Marsra? A szomszédos galaxisból kurva sok millió kilométerről...oké, és oda? Nem hiszem, hogy ez valaha megértjük. Esetleg, ha nem pusztítjuk el magunkat, talán egymillió év múlva :)
Valójában nem az előadásról akarok írni, hanem az abban elhangzott egyik feltételezésről. Elhangzottak érvek pro és kontra. Mármint az élet elterjedésének lehetőségével kapcsolatban. Az egyik lehetőség, hogy nem a Földön alakult ki, hanem egy becsapódott aszteroidával került a Földre. Találtak ugyanis egy kőzetdarabot, ami a Marsról származik. Néhány millió évvel ezelőtt zuhant bolygónkra. Ezután persze már nem is olyan nehéz elképzelni, hogy a kb. 3 900 000 000 évvel ezelőtt kialakult élet egy így indult.
Almár István úgy fogalmazott, hogy a Föld megfertőződött élettel. Nyilván nem a szó klasszikus értelmében, de azért érdemes eljátszani a gondolattal. Ez a verzió számomra a legvalószínűbb. Nem tudom ugyanis elképzelni, hogy egy raklap sziklából, meg egy bazi nagy halom vízből egyik napról a másikra elindul valami...sokáig csak baktériumok és egysejtűek voltak, nagyon lassan alakult ki a többi létforma. De akkor is! Semmiből nem lesz valami. Lehet, hogy el kellene olvasnom még néhány könyvet, mielőtt ezen agyalok? Úgy emlékszem vissza, még az általános iskolás fizika tanulmányaimra, hogy az energiamegmaradás törvénye értelmében, energia nem keletkezik a semmiből, és nem is tűnik el nyomtalanul...
A törvény ugye zárt rendszerre igaz:
Jelenlegi ismereteim szerint az Univerzum nem lehet zárt, hiszen végtelen. Ez nem jelenti feltétlen azt, hogy ha nem zárt rendszer, akkor az energiamegmaradás törvényének az ellenkezője igaz. Ugye? Nem hülyeségeket beszélek...szerintem. Az Ősrobbanás után szerintem tekinthetjük zártnak, csak nem tudjuk, hogy mekkora. Tehát ezzel a gondolatmenettel már eljutok oda, hogy az Élet becsapódott a Földre.
Az egy teljesen másik kérdés, hogy került arra a bizonyos aszteroidára...mondjuk szerintem ez nem vezet sehova. A Végtelenbe talán. Tegyük fel, hogy megfejtjük, hogy egy aszteroida becsapódott, ami a Marsról származik, és így kezdődött minden. Oké, és hogy került a Marsra? A szomszédos galaxisból kurva sok millió kilométerről...oké, és oda? Nem hiszem, hogy ez valaha megértjük. Esetleg, ha nem pusztítjuk el magunkat, talán egymillió év múlva :)
Addig is szeretném tudni, hogy miért mondjuk azt, hogy bolygónk, mikor szarunk rá?