Megvolt a hosszú hétvége. Remélem mindenkinek jól telt. Már-már el is felejtettem, miért is utálok emberek közé menni. Rögtön derengeni kezdett, amint a megállóba értem. Megint felszállni a büdös villamosra, megint izzadni a munkahelyig, és ki tudja, hány baromba botlok út közben, akik üvöltöznek, magukban beszélnek(persze hangosan), ésatöbbi, ésatöbbi...
Szerencsésen megúsztam. Egy ablakot még sikerült is elhúzni, így csak mérsékelten szenvedtem. Remek napsütés, amiből persze délutánra szakadó eső lett. A büdös picsába már! Egy nap három időjárásnak kell lenni? Globális felmelegedés? Ma reggel is xarrá fagytam. Lefogadom, hogy mivel ma nem hoztam magammal napszemüveget, délutánra biztos kisüt a Nap...
Pedig nem akarok panaszkodni. Egyszerűen próbálok felkészülni a dolgokra, próbálok számítani eseményekre, és ennek megfelelően tervezni az életem, de hogyan, ha már ilyen apróságoknál is megbukok. Nem nagy dolog megázni, senki nem halt még bele, nem nagy dolog, ha szemembe süt a Nap, de én úgy gondolom, ha már ilyen apróságokat sem tudok megoldani, hogyan oldanám meg a komolyabb dolgokat? Szerintem kicsiben kell először rendet rakni. rosszul gondolom? Lehet, hogy nekem nem mennek az ilyen apróságok? Vagy egyszerűen túl nagy feneket kerítek az egésznek?
Szerintem van összefüggés. Mindenhol van. Megint képbe jön a sok eltöltött évem az ügyfélszolgálatokon. Nem véletlenül szoktam ezzel példálózni. A munka szopás, de nagyon jó lehetőség megismerni az embereket. Minden ki persze nem telefonál, vagy ír levelet, de azért jó sokan. Vannak, akik rendszeresen, vannak akik életükben egyszer. Képzeljétek, vannak olyan emberek, akiknek a nevét minden ügyfélszolgálaton ismerik. Gondoljátok e, ez mennyi betelefonálást jelent, ha vesszük, hogy egy operátor mondjuk 100 emberrel beszél egy műszakban, és még így is emléxik név szerint. Node! Nem erről akarok beszélni. Az emberek többnyire ugyanazokkal a dolgokkal telefonalnak. Hiába a rengeteg tájékoztató, meg a honlap, meg minden, mégis, több ezer hívást regisztrálnak a call centerek naponta. Ez tehát lehetőséget ad megismerni az emberek reakcióit, gondolkodásmódjukat, ami képet ad a mindennapi életükről is.
Ez valami olyasmi, mint amikor valaki felteszi a lábát az asztalra a munkahelyén. Mert úgy kényelmes. Akkor azt szoktuk mondani, hogy biztos otthon is felteszi. Igaz? Persze. Szóval lehet következtetni.
Ha valaki egymás után háromszor ugyanazt a rossz PIN kódot írja be a telefonjába, az nagyon buta, vagy nagyon figyelmetlen. A beszélgetésből úgyis kiderül, hogy melyik. Ez ilyen egyszerű dolog. A butaság is, és a figyelmetlenség is nyilván megmutatkozik az élete más területein is.
Ezért aggódom, mikor egy ilyen egyszerű dolgot nem tudok megoldani, mint a napszemüveg kérdése. Így más, hasonlóan egyszerű eseteket sem tudok megoldani, nem is beszélve a komolyabb dolgokról.
Ne feledjétek! Minden mindennel összefügg!
Szerencsésen megúsztam. Egy ablakot még sikerült is elhúzni, így csak mérsékelten szenvedtem. Remek napsütés, amiből persze délutánra szakadó eső lett. A büdös picsába már! Egy nap három időjárásnak kell lenni? Globális felmelegedés? Ma reggel is xarrá fagytam. Lefogadom, hogy mivel ma nem hoztam magammal napszemüveget, délutánra biztos kisüt a Nap...
Pedig nem akarok panaszkodni. Egyszerűen próbálok felkészülni a dolgokra, próbálok számítani eseményekre, és ennek megfelelően tervezni az életem, de hogyan, ha már ilyen apróságoknál is megbukok. Nem nagy dolog megázni, senki nem halt még bele, nem nagy dolog, ha szemembe süt a Nap, de én úgy gondolom, ha már ilyen apróságokat sem tudok megoldani, hogyan oldanám meg a komolyabb dolgokat? Szerintem kicsiben kell először rendet rakni. rosszul gondolom? Lehet, hogy nekem nem mennek az ilyen apróságok? Vagy egyszerűen túl nagy feneket kerítek az egésznek?
Szerintem van összefüggés. Mindenhol van. Megint képbe jön a sok eltöltött évem az ügyfélszolgálatokon. Nem véletlenül szoktam ezzel példálózni. A munka szopás, de nagyon jó lehetőség megismerni az embereket. Minden ki persze nem telefonál, vagy ír levelet, de azért jó sokan. Vannak, akik rendszeresen, vannak akik életükben egyszer. Képzeljétek, vannak olyan emberek, akiknek a nevét minden ügyfélszolgálaton ismerik. Gondoljátok e, ez mennyi betelefonálást jelent, ha vesszük, hogy egy operátor mondjuk 100 emberrel beszél egy műszakban, és még így is emléxik név szerint. Node! Nem erről akarok beszélni. Az emberek többnyire ugyanazokkal a dolgokkal telefonalnak. Hiába a rengeteg tájékoztató, meg a honlap, meg minden, mégis, több ezer hívást regisztrálnak a call centerek naponta. Ez tehát lehetőséget ad megismerni az emberek reakcióit, gondolkodásmódjukat, ami képet ad a mindennapi életükről is.
Ez valami olyasmi, mint amikor valaki felteszi a lábát az asztalra a munkahelyén. Mert úgy kényelmes. Akkor azt szoktuk mondani, hogy biztos otthon is felteszi. Igaz? Persze. Szóval lehet következtetni.
Ha valaki egymás után háromszor ugyanazt a rossz PIN kódot írja be a telefonjába, az nagyon buta, vagy nagyon figyelmetlen. A beszélgetésből úgyis kiderül, hogy melyik. Ez ilyen egyszerű dolog. A butaság is, és a figyelmetlenség is nyilván megmutatkozik az élete más területein is.
Ezért aggódom, mikor egy ilyen egyszerű dolgot nem tudok megoldani, mint a napszemüveg kérdése. Így más, hasonlóan egyszerű eseteket sem tudok megoldani, nem is beszélve a komolyabb dolgokról.
Ne feledjétek! Minden mindennel összefügg!
