Melbourne-ben történt az év elején. A Nyugati Körút, Western Ring Road autópályán a rendőrség először bemért egy kocsit, amely 6 km/órával gyorsabban haladt a megengedettnél. Utána mentek, megelőzték és leállították. A vezetővel közölték a tényeket és 135 dollárra megbüntették. A kormánykerék mögött ülő személy megköszönte a bírságról szóló okmányt és elővette a hivatalos Munkavédelmi Ellenőr igazolványát. Majd ő is kiállított egy számlát, ahol bűnösnek találta a tulbuzgó rendőrt, mert a rendkívül forgalmas úton nem viselte a különben kötelező rikitó színű foszforeszkáló mellényét. A büntetés 800 dollár.
Aki á-t mond, az monjon b-t is ugye.. :)
Állítólag Helmuth Kohl semmilyen idegen nyelven nem beszélt, csak németül, ezért minden nemzetközi rendezvényen gondot jelentett, hogy kit ültessenek mellé, és így rendszeresen képtelen asztaltársaság gyűlt össze. Egyszer egy gazdasági világkonferencián egy pici, fiatal feka manust ültettek mellé, aki rangban kb. ott volt, mint ő, valami afrikai országnak volt a miniszterelnöke. Tartott a vacsora, Kohlt már nagyon feszélyezte a hallgatás, úgyhogy odafordult a krapekhoz, és megkérdezte: hamham gut? Mire a kis feka bólintott, és mondta, hogy gut. Kicsit később Kohl megint megkérdezte, amikor az italokat felszolgálták: glutygluty gut? Gut - mondta megint az asztalszomszéd. Nemsokra rá a fekát felkérték, hogy tartsa meg előadását a nemzetközi gazdaság új problémáiról, különös tekintettel Európa és Afrika viszonyára. Erre a kis manus másfél órát beszélt a makrogazdasági mutatókról akcentus nélküli hochdeutschban. Megtapsolták, visszament az asztalhoz, és megkérdezte Kohlt: blabla gut?
Úgy látszik a politikusok külön állatfaj :)
Sanyi bácsi, egykori Malév-es fedélzeti mérnök sztorijai:
1. Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belőle. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a Tu-154 kezelőszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, és megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra.
- Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki Sanyi bácsi.
- Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni akart.
- Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül. A nőnek leesett az ejtőernyős papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor munkahelyét és a műszerfalon a számtalan mutatót, műszert.
- És ez, ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül.
- Ááá, nem figyeljük. Igazából ezek nem is műszerek, csak egy tapéta az üveg mögött. Látja, nem is mozdulnak a mutatók.
- Óóó, értem. Érthető, hiszen ennyi műszerre nem is lehet figyelni. A nő ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattunk, zárt felhőtakaró, s úgy nézett ki, mintha állnának.
Sanyi bácsi meg is kérdezte:
- Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk?
- Őőő, igen, pont erre gondoltam.
- Hát olyan - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce.
- Micsoda? - csattant fel a kapitány - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát ezért állítottak meg? - előrehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom!
- Kik nincsenek sehol?
- Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy másik gép, de az meg késik.
A droid arca felderült:
- Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni!
Azzal kirohant a pilótafülkéből, és ujjongva mesélte a többi utasnak, hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekről felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba:
- Emberek, mit művelnek? Felborulunk!
Erre a droidok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre.
2.
Szokás szerint civil látogatót fogadtak a pilótafülkében, egy nyolc év körüli kissrácot. Nézte tágra nyílt szemekkel a sok műszert, kart, fogantyút, majd megszólalt:
- Én azt hittem, robotpilóta vezeti a gépet.
Mire a kapitány szögletes mozdulattal megfordult, ránézett, és így szólt:
- Mi is ro-bo-tok va-gyunk!
Azzal visszafordult, és mint egy robot, nyúlt a kapcsolókhoz, és hasonló hangon szólt a másodpilótához. Az is vette a lapot.
- Ma-gas-ság hu-szon-öt-e-zer.
- E-resz-kedj.
- Húsz-e-zer.
A kissrác nézte őket egy darabig, majd visszaszaladt a szüleihez, és elújságolta, mit látott:
- És képzeljétek el, egészen úgy néznek ki, mint az igazi emberek!
3.
A helyszín ezúttal is egy Tu-154-es pilótafülkéje, a szereplők pedig Sanyi bácsi kollégái és egy hülye utas, aki előrejött műszernézőbe.
- Egyet áruljon el nekem, pilóta úr. Azt még értem, hogy nappal hogyan repülnek, mert ugye látják a földet, hogy merre járnak. De ilyenkor, éjszaka hogyan? Hiszen nem látni semmit!
A kapitány kimutatott az ablakon.
- Éjszaka még egyszerűbb. Látja, ott van két villogó fény a szárnyvégeken, egyszerűen azok között kell tartani a gépet. Az utas leesett állal nézett.
- Aha, hát ez tényleg egyszerű.
No komment
Budapest egyik szűk, egyirányú sikátor-utcája. Jobboldalt autók parkolnak, baloldalt megállni tilos táblák nagy mennyiségben. Érthető is, hogy nem lehet megállni baloldalt, hiszen így is alig két méter széles az úttest, a járda is van vagy ötven centi, garázsbehajtók mindenhol, szóval nem kell magyarázni. Fekete színű, fekete ablakú BMW felbukkan, majd megáll baloldalt, járdán marad 25 centi, az úton max. egy Trabant fér el normálisan. Kiszáll a kocsiból négy izomkövér, tar, baromállat, biztos ismered a fajtáját. Kocsik centizgetve araszolnak el a szabadon hagyott szűk helyen. Egyszer csak érkezik egy szebb napokat látott, terepgumis, rozsdás, ponyvás Ifa, persze vagy fél méter kéne még, hogy elférjen. Dudál egy rövidet, majd vár. Nem történik semmi. Dudál hosszabbat, vár, semmi. Dudál több hosszút, semmit. Közben már két kocsi áll mögötte, dudálnak azok is. Kisvártatva szirénázva érkezik egy mentő, persze az is bejött a csőbe, meg kell állnia. A mentő után még három autó, visszafordulni se tud, meg hát amúgy is egyirányú. A mentő sorfőrje előresiet, szólna az Ifáshoz, de látja, hogy a helyzet reménytelen. Indulna vissza a mentőhöz, de ekkor kihajol az ablakon az Ifa sofőrje, és így szól a mentőshöz:
- Várjon, kolléga, mindjárt megoldjuk ezt a kis kellemetlenséget.
Majd sebességbe rakja a járgányt, és nekiküldi a húszmillás, EU rendszámos (új) BMW-nek. Mivel a BMW elfordul, ezért kicsit még kapcsolgat hátramenetbe, majd újra előremenetbe, és jól eldolgozza a BMW-t a házfallal. Az keskenyebb lesz vagy fél méterrel, és ripityára törik. A jelenlévő néhány járókelő egynémelyike szörnyülködve nézi a jelenetet, de a töbségük drukkol az Ifásnak, sőt elhangzik egy-két "még egy kicsit a hátulját", "még nyomd egy kicsit jobbra" és hasonló bekiábálás is. Egy nénike, akinek a kocsi és a fal közötti 25 centis helyen vezett volna át az útja, arcán kaján mosollyal lelkesen drukkol és csápol, örül magának. Félperces gyúrás után szabad az út, indulna is, de ekkor a zajra kirohan az épületbõl a négy baromállat - érdekes a dudálást, meg a szirénát nem hallották, biztos szelektív hallásuk van, mint ahogy az anyukák is csak a saját gyerekük sírására ébrednek fel, a többiekére nem. Szóval feltépi az egyik baromállat az Ifa ajtaját, mire két
nálánál testesebb gumicsizmás tahóval néz vele szembe. Hohó, ehhez kevés leszek egyedül, kellenek a többiek is, így míg a többiek érkezéséig elordít egy "ezért kigolyózlakk te geci köcsög"-öt. Azonban a másik három nem jön segítségére, csak meredten néz hátrafelé, ugyanis időközben a teherautó oldalsó ponyvája mintegy magától felhajtódott, és onnan kb. tíz, a sofőrhöz és utasához hasonló, testes és kocsmai verekedésekben jártas, ólmosbottal, csövekkel, bicskával felszerelkezett tahó lép ki, ráadásul van köztük néhány etnikumi is, csuszapengével, zsilettpengés gyűrűvel, miegymással. Az egyikük ügyesen egy mozdulattal lekapja a BMW rendszámát. A négy kopasz baromállat dühödten nézi tehetetlenül, amint az egyik munkás visszamászik a platóra, majd leugrik egy kb. húszkilós faltörõ kalapáccsal, és kicsit kezelésbe veszi a műszerfalat, meg a még épen marad részeket. Végezetül mindenki visszaszáll a teherautóra, majd az Ifa-sofőrje kiszól:
- Menny' annyádba, hülye fasz, a sóhivatalba tegyél panaszt, kopasz!
A járókelők egyöntetűen ujjonganak, a teherautó elhajtása után azonban gyorsan elszélednek. A mentő is mehet az útjára. A BMW-t tíz perccel később egy autómentő viszi el, rendőr érdekes módon nem érkezik egyáltalán. Talán a kábszer miatt a kesztyűtartóban, vagy "szürke" az autó? A pletyka szerint egy hétig nem állt meg senki abban az utcában bal oldalt, de azóta egy sötétített üveges merci játssza ugyanezt a játékot, három kopasz állattal. Várjuk az Ifát. Ha valaki ismeri az említett Ifás csapatot, szóljon nekik!
Kell nekünk törvény? Kellenek nekünk rendőrök? (Költői kérdés.)
Aki á-t mond, az monjon b-t is ugye.. :)
Állítólag Helmuth Kohl semmilyen idegen nyelven nem beszélt, csak németül, ezért minden nemzetközi rendezvényen gondot jelentett, hogy kit ültessenek mellé, és így rendszeresen képtelen asztaltársaság gyűlt össze. Egyszer egy gazdasági világkonferencián egy pici, fiatal feka manust ültettek mellé, aki rangban kb. ott volt, mint ő, valami afrikai országnak volt a miniszterelnöke. Tartott a vacsora, Kohlt már nagyon feszélyezte a hallgatás, úgyhogy odafordult a krapekhoz, és megkérdezte: hamham gut? Mire a kis feka bólintott, és mondta, hogy gut. Kicsit később Kohl megint megkérdezte, amikor az italokat felszolgálták: glutygluty gut? Gut - mondta megint az asztalszomszéd. Nemsokra rá a fekát felkérték, hogy tartsa meg előadását a nemzetközi gazdaság új problémáiról, különös tekintettel Európa és Afrika viszonyára. Erre a kis manus másfél órát beszélt a makrogazdasági mutatókról akcentus nélküli hochdeutschban. Megtapsolták, visszament az asztalhoz, és megkérdezte Kohlt: blabla gut?
Úgy látszik a politikusok külön állatfaj :)
Sanyi bácsi, egykori Malév-es fedélzeti mérnök sztorijai:
1. Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belőle. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a Tu-154 kezelőszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, és megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra.
- Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki Sanyi bácsi.
- Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni akart.
- Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül. A nőnek leesett az ejtőernyős papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor munkahelyét és a műszerfalon a számtalan mutatót, műszert.
- És ez, ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül.
- Ááá, nem figyeljük. Igazából ezek nem is műszerek, csak egy tapéta az üveg mögött. Látja, nem is mozdulnak a mutatók.
- Óóó, értem. Érthető, hiszen ennyi műszerre nem is lehet figyelni. A nő ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattunk, zárt felhőtakaró, s úgy nézett ki, mintha állnának.
Sanyi bácsi meg is kérdezte:
- Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk?
- Őőő, igen, pont erre gondoltam.
- Hát olyan - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce.
- Micsoda? - csattant fel a kapitány - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát ezért állítottak meg? - előrehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom!
- Kik nincsenek sehol?
- Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy másik gép, de az meg késik.
A droid arca felderült:
- Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni!
Azzal kirohant a pilótafülkéből, és ujjongva mesélte a többi utasnak, hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekről felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba:
- Emberek, mit művelnek? Felborulunk!
Erre a droidok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre.
2.
Szokás szerint civil látogatót fogadtak a pilótafülkében, egy nyolc év körüli kissrácot. Nézte tágra nyílt szemekkel a sok műszert, kart, fogantyút, majd megszólalt:
- Én azt hittem, robotpilóta vezeti a gépet.
Mire a kapitány szögletes mozdulattal megfordult, ránézett, és így szólt:
- Mi is ro-bo-tok va-gyunk!
Azzal visszafordult, és mint egy robot, nyúlt a kapcsolókhoz, és hasonló hangon szólt a másodpilótához. Az is vette a lapot.
- Ma-gas-ság hu-szon-öt-e-zer.
- E-resz-kedj.
- Húsz-e-zer.
A kissrác nézte őket egy darabig, majd visszaszaladt a szüleihez, és elújságolta, mit látott:
- És képzeljétek el, egészen úgy néznek ki, mint az igazi emberek!
3.
A helyszín ezúttal is egy Tu-154-es pilótafülkéje, a szereplők pedig Sanyi bácsi kollégái és egy hülye utas, aki előrejött műszernézőbe.
- Egyet áruljon el nekem, pilóta úr. Azt még értem, hogy nappal hogyan repülnek, mert ugye látják a földet, hogy merre járnak. De ilyenkor, éjszaka hogyan? Hiszen nem látni semmit!
A kapitány kimutatott az ablakon.
- Éjszaka még egyszerűbb. Látja, ott van két villogó fény a szárnyvégeken, egyszerűen azok között kell tartani a gépet. Az utas leesett állal nézett.
- Aha, hát ez tényleg egyszerű.
No komment
Budapest egyik szűk, egyirányú sikátor-utcája. Jobboldalt autók parkolnak, baloldalt megállni tilos táblák nagy mennyiségben. Érthető is, hogy nem lehet megállni baloldalt, hiszen így is alig két méter széles az úttest, a járda is van vagy ötven centi, garázsbehajtók mindenhol, szóval nem kell magyarázni. Fekete színű, fekete ablakú BMW felbukkan, majd megáll baloldalt, járdán marad 25 centi, az úton max. egy Trabant fér el normálisan. Kiszáll a kocsiból négy izomkövér, tar, baromállat, biztos ismered a fajtáját. Kocsik centizgetve araszolnak el a szabadon hagyott szűk helyen. Egyszer csak érkezik egy szebb napokat látott, terepgumis, rozsdás, ponyvás Ifa, persze vagy fél méter kéne még, hogy elférjen. Dudál egy rövidet, majd vár. Nem történik semmi. Dudál hosszabbat, vár, semmi. Dudál több hosszút, semmit. Közben már két kocsi áll mögötte, dudálnak azok is. Kisvártatva szirénázva érkezik egy mentő, persze az is bejött a csőbe, meg kell állnia. A mentő után még három autó, visszafordulni se tud, meg hát amúgy is egyirányú. A mentő sorfőrje előresiet, szólna az Ifáshoz, de látja, hogy a helyzet reménytelen. Indulna vissza a mentőhöz, de ekkor kihajol az ablakon az Ifa sofőrje, és így szól a mentőshöz:
- Várjon, kolléga, mindjárt megoldjuk ezt a kis kellemetlenséget.
Majd sebességbe rakja a járgányt, és nekiküldi a húszmillás, EU rendszámos (új) BMW-nek. Mivel a BMW elfordul, ezért kicsit még kapcsolgat hátramenetbe, majd újra előremenetbe, és jól eldolgozza a BMW-t a házfallal. Az keskenyebb lesz vagy fél méterrel, és ripityára törik. A jelenlévő néhány járókelő egynémelyike szörnyülködve nézi a jelenetet, de a töbségük drukkol az Ifásnak, sőt elhangzik egy-két "még egy kicsit a hátulját", "még nyomd egy kicsit jobbra" és hasonló bekiábálás is. Egy nénike, akinek a kocsi és a fal közötti 25 centis helyen vezett volna át az útja, arcán kaján mosollyal lelkesen drukkol és csápol, örül magának. Félperces gyúrás után szabad az út, indulna is, de ekkor a zajra kirohan az épületbõl a négy baromállat - érdekes a dudálást, meg a szirénát nem hallották, biztos szelektív hallásuk van, mint ahogy az anyukák is csak a saját gyerekük sírására ébrednek fel, a többiekére nem. Szóval feltépi az egyik baromállat az Ifa ajtaját, mire két
nálánál testesebb gumicsizmás tahóval néz vele szembe. Hohó, ehhez kevés leszek egyedül, kellenek a többiek is, így míg a többiek érkezéséig elordít egy "ezért kigolyózlakk te geci köcsög"-öt. Azonban a másik három nem jön segítségére, csak meredten néz hátrafelé, ugyanis időközben a teherautó oldalsó ponyvája mintegy magától felhajtódott, és onnan kb. tíz, a sofőrhöz és utasához hasonló, testes és kocsmai verekedésekben jártas, ólmosbottal, csövekkel, bicskával felszerelkezett tahó lép ki, ráadásul van köztük néhány etnikumi is, csuszapengével, zsilettpengés gyűrűvel, miegymással. Az egyikük ügyesen egy mozdulattal lekapja a BMW rendszámát. A négy kopasz baromállat dühödten nézi tehetetlenül, amint az egyik munkás visszamászik a platóra, majd leugrik egy kb. húszkilós faltörõ kalapáccsal, és kicsit kezelésbe veszi a műszerfalat, meg a még épen marad részeket. Végezetül mindenki visszaszáll a teherautóra, majd az Ifa-sofőrje kiszól:
- Menny' annyádba, hülye fasz, a sóhivatalba tegyél panaszt, kopasz!
A járókelők egyöntetűen ujjonganak, a teherautó elhajtása után azonban gyorsan elszélednek. A mentő is mehet az útjára. A BMW-t tíz perccel később egy autómentő viszi el, rendőr érdekes módon nem érkezik egyáltalán. Talán a kábszer miatt a kesztyűtartóban, vagy "szürke" az autó? A pletyka szerint egy hétig nem állt meg senki abban az utcában bal oldalt, de azóta egy sötétített üveges merci játssza ugyanezt a játékot, három kopasz állattal. Várjuk az Ifát. Ha valaki ismeri az említett Ifás csapatot, szóljon nekik!
Kell nekünk törvény? Kellenek nekünk rendőrök? (Költői kérdés.)
