Vérszegény Éjszakai Dúvad látványosan kommentálja a gondolataimat, ami igazán nagyszerű. Jó érzés látni, hogy van valaki, akit érdekel, mi jár a fejemben :)
Legutóbbi hozzászólását olvasva eszembe jutott valami. Van némi előzménye a gondolatmenetnek, tehát már korábban is járattam az agyam ezen az egyéniség dolgon, de akkor talán fel is vezetném...
Mi is az egyéniség? Először talán ezt kellene tisztázni. De most komolyan... mi az, hogy egyéniség? Mitől lesz valaki egyéni? Hiszen már a puszta létünk is egyénivé tesz. Nincs két teljesen egyforma ember...Akkor most még az egyénibbnél is egyénibbek akarunk lenni? De azt meg hogyan? Más ruhákba járunk? Vagy hogy? Miért is kell mindenkinek más irányba húzni?
Képzeljünk el egy kurva nagy egyéniséget...elmegy nyaralni és megharapja egy kis picike, kis nyamvadék kis pókocska...szerintetek meddig marad életben egyedül? Kell valaki aki eljuttatja kórházba, kell egy csapat orvos és nővér, aki esetleg megmentheti...az egyén tehát xart sem ér..! Egy olyan egyszerű dolog, mint az, hogy bemész egy boltba, és veszel egy kiló kenyeret...hány ember kellett ahhoz, hogy ezt megtehesd? Gondold végig TE EGYÉNISÉG! Egy nagy büdös 0! Ennyit ér az ember egyedül...
Más:
Már soxor mondtam, hogy nem bírom a hülyéket, és azt is talán, hogy a hajszínnek semmi köze a hülyeséghez, ám most két rövid szösszenet jön levezetésképpen. Akár hiszitek, akár nem, ilyen emberek vannak!
Levél a szőke nő anyjától
Kedves lányom!
Lassan írom levelem, mert tudom, hogy nem tudsz gyorsan olvasni.
Már nem ott lakunk ahol eddig, mert apád olvasta, hogy a legtöbb baleset az otthontól 20 km-es körzetben történik, úgyhogy elköltöztünk. A házszámot sajnos nem tudom megírni, mivel az előző lakók magukkal vitték, hogy ne kelljen a címüket megváltoztatni.
Az új házban minden nagyon szép és jó. Mosógép is van, bár nem működik valami jól. Beletettem a ruhát, meghúztam a láncot, és azóta nem láttam belőle semmit.
Mindent összevetve nem rossz itt. A múlt héten csak kétszer esett az eső, egyszer három, egyszer meg négy napig.
Elküldtem a kabátot, amit kértél, de apád szerint a gombok miatt túl nehéz lett volna a csomag, úgyhogy levágtam mindegyiket, és beletettem őket a kabát zsebébe.
Az a lüke bátyád valamelyik nap bezárta a kocsikulcsot, és több mint két órába telt, míg apádat és engem kiszabadítottak az autóból.
A nővérednek ma gyermeke született, de még nem tudjuk fiú-e, vagy lány, így azt sem tudom megírni, hogy nagynéni vagy nagybácsi lettél.
Képzeld! A szomszéd beleesett a pálinkáshordóba. Néhányan megpróbálták kihúzni, de ő hősiesen ellenállt, és megfulladt. Szegény embert 3 napig hamvasztották.
Máskülönben nincsen sok újság, minden a megszokott mederben folyik.
Csókol szerető anyád
ui: Akartam pénzt is tenni a borítékba, de már le volt zárva.
A szõke a Houston felé menõ repülõjáraton elõre ül a turista osztályról a businessre és se a stewardess, se a másodpilóta, nem tudja rávenni se kéréssel se fenyegetéssel, hogy visszaüljön, mert õ szõke, õ gyönyörû és õ márpedig itt marad Houstonig. Végül a kapitány menti meg a helyzetet, akinek szõke felesége van és tud szõkéül, odamegy és súg valamit a fülébe, amire a nõ szó nélkül feláll és visszamegy a helyére.
- Mit mondtál neki?
- Azt, hogy a business osztály nem Houstonba megy...
Legutóbbi hozzászólását olvasva eszembe jutott valami. Van némi előzménye a gondolatmenetnek, tehát már korábban is járattam az agyam ezen az egyéniség dolgon, de akkor talán fel is vezetném...
Mi is az egyéniség? Először talán ezt kellene tisztázni. De most komolyan... mi az, hogy egyéniség? Mitől lesz valaki egyéni? Hiszen már a puszta létünk is egyénivé tesz. Nincs két teljesen egyforma ember...Akkor most még az egyénibbnél is egyénibbek akarunk lenni? De azt meg hogyan? Más ruhákba járunk? Vagy hogy? Miért is kell mindenkinek más irányba húzni?
Képzeljünk el egy kurva nagy egyéniséget...elmegy nyaralni és megharapja egy kis picike, kis nyamvadék kis pókocska...szerintetek meddig marad életben egyedül? Kell valaki aki eljuttatja kórházba, kell egy csapat orvos és nővér, aki esetleg megmentheti...az egyén tehát xart sem ér..! Egy olyan egyszerű dolog, mint az, hogy bemész egy boltba, és veszel egy kiló kenyeret...hány ember kellett ahhoz, hogy ezt megtehesd? Gondold végig TE EGYÉNISÉG! Egy nagy büdös 0! Ennyit ér az ember egyedül...
Más:
Már soxor mondtam, hogy nem bírom a hülyéket, és azt is talán, hogy a hajszínnek semmi köze a hülyeséghez, ám most két rövid szösszenet jön levezetésképpen. Akár hiszitek, akár nem, ilyen emberek vannak!
Levél a szőke nő anyjától
Kedves lányom!
Lassan írom levelem, mert tudom, hogy nem tudsz gyorsan olvasni.
Már nem ott lakunk ahol eddig, mert apád olvasta, hogy a legtöbb baleset az otthontól 20 km-es körzetben történik, úgyhogy elköltöztünk. A házszámot sajnos nem tudom megírni, mivel az előző lakók magukkal vitték, hogy ne kelljen a címüket megváltoztatni.
Az új házban minden nagyon szép és jó. Mosógép is van, bár nem működik valami jól. Beletettem a ruhát, meghúztam a láncot, és azóta nem láttam belőle semmit.
Mindent összevetve nem rossz itt. A múlt héten csak kétszer esett az eső, egyszer három, egyszer meg négy napig.
Elküldtem a kabátot, amit kértél, de apád szerint a gombok miatt túl nehéz lett volna a csomag, úgyhogy levágtam mindegyiket, és beletettem őket a kabát zsebébe.
Az a lüke bátyád valamelyik nap bezárta a kocsikulcsot, és több mint két órába telt, míg apádat és engem kiszabadítottak az autóból.
A nővérednek ma gyermeke született, de még nem tudjuk fiú-e, vagy lány, így azt sem tudom megírni, hogy nagynéni vagy nagybácsi lettél.
Képzeld! A szomszéd beleesett a pálinkáshordóba. Néhányan megpróbálták kihúzni, de ő hősiesen ellenállt, és megfulladt. Szegény embert 3 napig hamvasztották.
Máskülönben nincsen sok újság, minden a megszokott mederben folyik.
Csókol szerető anyád
ui: Akartam pénzt is tenni a borítékba, de már le volt zárva.
A szõke a Houston felé menõ repülõjáraton elõre ül a turista osztályról a businessre és se a stewardess, se a másodpilóta, nem tudja rávenni se kéréssel se fenyegetéssel, hogy visszaüljön, mert õ szõke, õ gyönyörû és õ márpedig itt marad Houstonig. Végül a kapitány menti meg a helyzetet, akinek szõke felesége van és tud szõkéül, odamegy és súg valamit a fülébe, amire a nõ szó nélkül feláll és visszamegy a helyére.
- Mit mondtál neki?
- Azt, hogy a business osztály nem Houstonba megy...
A nap záróakkordja: ha úgy érzed, hogy sért, vagy Neked szól, akkor az úgy is van!