Egyik éjjel rájöttem, hogy van egy csomó szabadidőm. Mint tudjuk XXI. századi betegség az unalom. Érdekes paradoxon nem? Annyi mindent lehet pedig csinálni, sokszor nincs időnk semmire, aztán mások meg unatkozunk. Hogy lehet ez?
Szóval unatkoztam. Lehet, hog az unalom nem is a legjobb szó. Mindig lehet valamit csinálni, csak az embernek nincs hozzá kedve. Ez az unalom talán. Én is így voltam. Akkor találtam ki, hogy blogot fogok írni. Hirtelen jött ötlet. Hirtelen volt egy csomó gondolatom. Ezzel mindig gondom volt. Vagyis, nem a gondolatokkal volt/van gondom, hanem a gondolatok rendszerezésével. Ezért gondoltam, hogy talán leírva könnyebb. Persze, amíg írok egy mondatot, elfelejtem a többit. Aztán a végére sosem az lesz, mint amit kezdetben szerettem volna.
Van egy halom blog. Divat lett szinte. Ez persze jó. Nagyon sokan, nagyon sok jó blogot szerkeszt. Ki lehet használni, hogy az internetet kvázi ingyen lehet létrehozni valamit. Rengeteg érdekes írás található az interneten. Azért jó, mert nem arról írnak, írunk, amit mások mondanak, hogy írjunk, hanem a saját gondolatainkat. Nincs cenzúra, nincs szenzációhajhászás, meg a többi marhaság. Mindenki arról ír, amiről akar. A kommentek segítségével szinte interaktív lesz egy kicsit. A kommenteket figyelve persze rájövünk néhányan, hogy nagy még a sötétség. Óriási káosz van a fejekben. Az enyémben is. Nekem segít az írás, na jó, a gépelés, hogy kicsit rendet tegyek. Ezt a kommentek esetében vajon miért nem látjuk?
De valójában mi is az értelme az egésznek? A blogolásnak! Most például az jutott eszembe, hogy milyen büszkék is vagyunk arra, hogy mennyi magyar találmány segíti az életünket. A magyarok milyen okosak, hogy mennyi mindent feltaláltunk. Az a tény, hogy talán kivétel nélkül külföldön sikerült mindez, és hogy mi, magyarok lószart se profitáltunk belőle, már senkinek nem szúr szemet. Szerintem inkább szégyen. Szégyen és gyalázat. Mi pedig büszkék vagyunk rá, hogy a legértelmesebb polgárainkat elüldöztük itthonról, hogy nem ismerjük fel a lehetőségeket. Erről akartam írni. Aztán ez lett belőle.
Mi értelme van erről írni? Fog változni bármi is? Szerintem nem. Még akkor sem változna semmi, ha tízezrek olvasnák a blogomat. Maximum helyeselve bólogatna az olvasó, aztán vagy rohanna a sajaát gondjai elől, vagy unatkozna tovább. Vagy le se szarná, hiszen a blogokat is unalomból olvassa.
Tudom, hogy nem ez a legjobb blog a világon. Messze nem. Viszont kurva sok blog van, amik nagyon jók. Biztos sokkal többet foglalkozik vele a szerkesztője, vagy esetleg többen vannak, mint én, de ez önmagában még kevés lenne.
Szóval jó blogok. Igazán független írások. Nagyon jó meglátások. Volt már erről korábban is szó. De mire is megy vele a szerkesztő? Vagy az olvasó? Jó unalom ellen? Gondolatok szabadulnak fel? És mire megyünk a gondolatainkkal? Imádom az elméleti fizikát, és érdekel a mindenség elmélete, de végüli teljesen mindegy, hogy 152452645 évvel ezelőtt, a nagy bumm után 0,0000000001 másodperccel mi a rák történt. Érdekes, és jó elfoglaltság ezen agyalni, de ha a jóember nem aratja le a búzát, akkor ezek a kutatások maximum 30 napig tartanának...
Szóval mi értelme van ennek az egész szarnak? Ha semmi, akkor talán nem kellene olyan komolyan venni. Mégis sokan nagyon komolyan veszik. Miért? Mégis van értelme? Csak én nem látom? Lehet, ha elég sokat foglalkoznék vele, én is meglátnám?
Egy régebbi munkahelyemen egyszer beszélt egy kolléga valamiről, amit nem értettem. Mondtam is, hogy nem értem. Azt mondta erre: -A dolgok nem azért működnek, mert Te érted, vagy nem!
Akkor kurvára nem értettem. Sok év telt el, mire rájöttem. Megértettem, hogy mit jelent ez. Ez lehet a magyarázat a blog dologra is. Idővel ezt is megértem. Hisznen végülis mindegy, hogy értem-e a blogot, vagy nem. Attól még sokan sok jó blogot fognak írni. És talán nekem is lesznek olyan gondolataim, amik másokat is érdekelnek.
Egy ilyen dolog, mint a blog megértése vajon van-e olyan fontos, mint a Mindenség Elméletének megértése? Vagy a relativítás elméletének megértése? Vagy a fajgyűlölet megértése? Az emberi gyarlóság megértése? A vallások megértése? Úgy érezzük van különbség nem? Pedig talán nincs is. A dolgok működnek. A Világegyetem is működik, pedig kurva keveset tudunk róla. A tengerek, óceánok mélyéről is vajmi keveset tudunk, mégis ott vannak, és működnek, nem? Most akkor fontos, hogy megértsük a dolgokat? Fontos lehet, hiszen könnyebben elfogadjuk, ha értjük. De a gravitáció az ősemberre is hatott, pedig nem tudta mi az, és messze nem értette. Monjuk szerintem le is szarta, mert rohant az életéért.
Valahogy így érzem a mai helyzetet is. Rohanunk az életünkért, és nem értünk semmit. Nincs időnk foglalkozni a dolgokkal. Könnyebb lenne az életünk, ha értenénk nem? Ha ezzel nem foglalkozunk, csak ösztönösen cselekszünk. Az egymás elleni harc ősi ösztön. A hatalomvágy, az éhség ősi ösztönök. Bárki képes lopni, ha éhes, vagy gyilkolni, ha elveszíti a reményt. Az a marha, amelyiket a bigmekedben eszel, nem halálra röhögte magát.
Sokáig lehetne folytatni. Talán fogom is. Ha megint úgy látom, hogy unatkozom, vagy van értelme...
